A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1930. november 22.

4 meit, mi annyit tudunk, hogy a kormány kerekét biztos kézzel tartva,, vezeti hazánk hányt-vetett hajóját, amely a háborgó tenger habjain keresztül előbb, vagy utóbb, de biztos révbe fog eljutni. Kérem a Mindenhatót, hogy tartsa meg őt minékünk és adja meg néki azt a legnagyobb boldogságot, hogy velünk együtt minél előbb megérhesse a dicső, boldog, nagy Magyarország feltámadását! Bátorkodom indítványozni, hogy mostani gyűlésünkből a Főméltóságú Kormányzó Urat az általam felolvasandó sürgönnyel hódolattal üdvözöljük. A sürgöny így szól: ,,A dunamelléki egyházkerület ma tartott közgyűlésén megemlékezett Főméltóságodnak. tíz éves országlásáról. Feljegyezte annalesében úgy, amint az minden magyar szívben feljegyezteték, hogy Főméltóságod hűsége és ereje ezeréves történelmünk legnehezebb évtizedében mit tett e nemzetért. Egyedül Istennek adván mindezért dicséretet, Öt áldjuk, hogy Főméltóságodat nekünk adta és Öt kérjük, hogy nemzetünk, vezérét erős karjával szüntelenül segítse és áldja. Ravasz László püspök és Teleki József gróf főgondnok." Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Egyházkerületünket nagy öröm érte azáltal, hogy Főtiszteletű Püspök urunkat a Kormányzó úr őfőméltósága a Corvin-lánccal tüntette ki. Bár ezzel az irodalmi munkásságát akarta elismerni, úgy érzem, hogy ez a kitüntetés a mi anyaszentegyházunkra is vet fényt és amidőn az Egyházkerület nevében, de a magam részéről is lelkem egész melegével: köszöntöm szeretett elnöktársamat ezen kitüntetés alkalmával, kívánok neki minden jót és kérem a jó Istent, hogy továbbra is megtartva őt kegyelmében, hosszú életet adva néki, minél tovább élvezhesse ezt: a jól megérdemelt kitüntetést. Aki nem akar strucc-politikát követni, be kell, hogy ismerje,, hogy a legkomolyabb, de hangsúlyozom, nem reménytelen közgazdasági válságban vergődünk. Ezt is jórészt Trianonnak köszönhetjük, köszönhetjük hazánk embertelen megcsonkításának. Mindenki érzi ennek a válságnak súlyát, de legjobban érzik a vagyonilag kevésbbé tehetősek és leginkább a szegények. Ilyenkor az szokott történni, hogy méregkeverők, lélekkúfárok férkőznek az elégedetlenek szívéhez és politikai célok kiaknázására akarván felhasználni a szomorú helyzetet, az elégedetleneket arra akarják felhasználni, hogy felfordulást idézzenek elő. Épen ezért arra kérem e helyről mindazokat, akikre a nép vezetése bízva van, elsősorban a lelkészeket és a tanítókat, vigyázzanak a gondjaikra bízott nyájra, nehogy azt méregkeverők megmételyezzék. Be kell, hogy ismerjük, bár ez olcsó vigasztalás, hogy ezek a gazdasági bajok nem speciális magyarbetegség, de szomorú világjelenség. Más országokban még jóval több a baj. Mindegy, a baj megvan, ne takargassunk semmit, kell, hogy megértéssel a szegény ember bajai iránt, nem sokat beszélve, de' annál többet cselekedve, olyan sürgős intézkedések megtevésével, amelyek odavezetnek, hogy minél kevesebb elégedetlen ember éljerr ezen megcsonkított hazában, jó példaadással a trszta erkölcs gránit-