A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1931. november 14.

45 kölcsönért az egyházkerülettel és a konventtel együtt jótállást vállaljon. Ugyanis a 12.000 dolláros újabb kölcsönt a Pesti Hazai Első Takarékpénztár 88%-os árfolyamon, 25 évi 9'55%-os törlesztéssel folyósítaná a következő föltételekkel: 1. ezért a pesti egyházmegye, a dunamelléki egyházkerület és az egyetemes konvent jótállást vállalna; 2. az egyházközségnek a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnál már fönálló 14.000 dolláros kölcsöne ki nem fizetett részletei kiegyenlítése után ezen régi kölcsön további biztosítására leköttetnék évi 4000 pengő államsegély, évi 600 pengő konventi segély és évi 1200 pengő lakbér; 3. az egyházmegye ezen régi kölcsönért is jótállást vállalna. A pesti egyházmegye intézőbizottsága 1931. március hó 16-i ülésén a következő határozatot hozta: „Az intézőbizottság az egyházközség által felvenni kívánt újabb 70.000 pengős kölcsönért és a már előbb felvett 80.000 pengős kölcsönért jótállást nem vállalhat, mert az egyházmegyének semmiféle vagyona nincsen s az egyházmegye kivetési joga alapján sem terhelheti az egyházközségeket az egyházmegye fönntartásával járó hozzájáruláson felül egyéb, különösen egy egyházközség javára szolgáló kötelezettségekkel s így a jótállás-vállalás a hitelt nyújtó intézettel szemben megtévesztő, tehát etikába ütköző kötelezettségvállalás volna. Az egyházmegye ezen állásfoglalása azonban nem zárja ki, hogy az egyházkerület és a konvent a hiteltnyujtó pénzintézet és az egyházközséggel létesítendő megállapodás szerint szükséghez képest jótállást vállaljon. De nem hagyhatja jóvá az intézőbizottság az egyházközségnek a kölcsön felvétele tárgyában hozott határozatát sem, mert az egyházközség semmivel sem igazolta, hogy a felveendő újabb kölcsönnel összes tartozásai kiegyenlítést nyernének és hogy így a fölveendő kölcsönnel az egyház válságos anyagi helyzete rendezést nyerne. Sőt az egyházközség lelkészének meghallgatása után az intézőbizottság megállapította, hogy az egyházközség a fölveendő újabb kölcsönnel nemcsak hogy nem tudja rendezni összes függő ügyeit, — mint ez a fölterjesztésben foglaltatik, — hanem ellenkezőleg legalább még 30.000 pengő körüli rendezetlen tartozás marad fenn s így a 180.000 pengőt kitevő adóssággal az egyházközség megküzdeni nem tud. Mindezeknél fogva az intézőbizottság arra utasítja az egyházközséget, hogy további kölcsönök fölvétele helyett vagyoni válságának megoldását más úton, végszükség esetén jelenlegi ingatlan vagyonának liquidálásával szorgalmazza. Egyúttal fölkéri az intézőbizottság Kelemen Kornél dr. egyházmegyei ügyészt, tanácsbírót és Benkő István lelkész tanácsbírót, hogy ezen határozat jogerőre emelkedése után az egyházközség anyagi ügyeinek rendezése tárgyában az egyházközség presbitériumával szükséghez képest lépjenek érintkezésbe." A rákosszentmihályi—sashalmi egyházközség presbitériuma 1931. március hó 29-én tartott ülése egyhangúlag elhatározta, hogy