A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1931. november 14.

14 akkor csak a leányok követik és így tovább. Hol volt akkor ez a magyar föld, milyen szellem élt itt az egész XVIII. század alatt, mikor nyugaton már rég porrá váltak azok az emberek, akik hirdették; már magában ebben a szóban vallási türelem, van valami sértő. A sárga foltos embernek igénye az, hogy megtűrjék. Emberi méltóságára büszke embernek nem lehet más igénye, mint az, hogy megbecsüljék. A türelem correlativuma egy uralkodó vallás, amelyik kegyből tűr, de megtehetné azt is, hogy ne tűrjön. A türelem és türelmetlenség atyafi testvérek és mindakettő despotikus, mert az egyik arra érez jogot, hogy a lelkiismereti szabadságot megkurtítsa, a másik pedig arra, hogy azt engedélyezze. Micsoda óriási távolság van ettől az igazán szabad szellemtől a II. József türelmi rendeletéig! És mégis a II. József türelmi rendelete volt száz év óta az egyetlen jó szó, az egyetlen emberi elbánás a magyar protestantizmussal szemben, amely ki volt szolgáltatva hatalmas ellenségének: a birodalom és a császár érdekének. Ha van a népek lelkében subconsciens réteg és e rétegben lehetnek rettentő traumák, melyek a nép öntudatát és akaratát befolyásolják, ilyenekről gondoskodott Bécs a magyar protestáns lélekben. A türelmi rendelet másodszor azért emlékezetes nekünk, mert példája annak, hogy a fák nem nőnek az égig. Lehetséges, hogy jön egy korszak, amikor szabadon uralkodik a hatalom, végzi a maga atrocitásait, a halhatatlan emberi lelkeken, — de az idő fordulni szokott. A XVIII. században is megfordult a Carolina Resolutiotól a türelmi rendeletig. A politikai rendszer nem változott meg, sőt berendezkedett és fejlődött az abszolutisztikus és bürokratikus birodalmi egység, de az a rendszer a Carolina Resolutio idejében a protestantizmust az állam szempontjából a legkomolyabb veszedelemnek tartja, viszont Józsefnek, aki a türelmi rendeletet kiadja, már csak egy ellensége és egy akadálya van: a saját egyháza. Közbül valami olyan dolog, amit nem lehet falakkal, sorompókkal, csendőrszuronnyal, cenzúrával megállítani, átjárta és megvilágosította a lelkeket. Ez a valami a lélek, az új igazság, a győzedelmeskedő korszellem. Nagy dolog az írott törvény, de nem minden. Az írott törvényen túlteszi magát a hatalom, mint ahogy a XVII. század békekötésének alaptörvényként becikkelyezett megállapodásain túltette magát a XVIII. század abszolutisztikus uralkodása; s megtörténhetik, hogy azóta kelt és még világosabb alaptörvényeken túlteszi magát a tömegnek, az elvakított és fellázadt többségnek nyers ereje, akár jobb, akár balfelől özönöljön reánk. Azonban a törvény erkölcsi ereje semmit sem változik, ha megcsúfolja is a hatalom. Egységet teremt ügyünk és az erkölcsi világrend között s az eltiport igazság a világ legfélelmesebb nagyhatalma. Azért a nagy próbák idején nincs más biztonság, mint az Ige igazsága és a hitvallás ereje. Az a kérdés, mennyire látjuk igazunkat és mekkora áldozatot tudunk hozni érette. Amelyik pillanatban egy nemzedék vállalja igazságáért a halál kockázatát, megszerezte jogát az élet nyereségéhez.