A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.
1931. november 14.
4 kában bátorságban éneklünk és vidám szívvel szolgálunk. Töltsd kí reánk Szent Lelked ajándékát, hadd érezzük a szomorúságban a Te vígasztalásodat, lássuk a sötétségben a Te világosságodat, zarándoklatunkon Benned pihenést találjunk örök otthonunkban s az elmúló világ széthasadó kárpitjai közül lássuk a Te dicsőségedet és elközelgető országodat felhajnallani. A mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében kérünk, hallgasd meg a mi imádságunkat. Amen. 2. Főgondnok úr az alábbi beszéddel nyitja meg az egyházkerületi közgyűlést az elnökség nevében: Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Üjból egybegyűltünk, hogy Isten dicsőségére, Anyaszentegyházunk javára munkálkodjunk. Bármennyire bizakodó vagyok is a tekintetben, hogy megsanyargatott hazánk halottaiból fel fog támadni, mégis meg kell, hogy állapítsam, miszerint olyan gazdasági válságban sínylődünk, amilyenre alig van példa történelmünkben. Hazánk vezérférfiai keresik a kibontakozás útját. Adja Isten, hogy fáradozásukat siker koronázza. A gazdasági válság enyhítése szempontjából nagyon foglalkoznak azzal a tervvel, hogy hazánk és az utódállamok között gazdasági szövetséget létesítsenek azért, hogy ezáltal az egyes országok fogyasztó területe nagyobbodjék. Bármennyire is kötelesség az azon való fáradozás, hogy a gazdasági válság enyhíttessék és létrejöjjön ilyen gazdasági együttműködés, mégis e tekintetben nagy óvatossággal kell eljárnunk, mert azok az utódállamok, amelyek ránk nézve elsősorban tekintetbe jöhetnek, olyan politikai áldozatokat követelnek tőlünk, mint teszem azt, béke revíziójáról való lemondást, amelyre becsületes magyar ember nem kapható; inkább szenvedjen, mintsem hazánk igazáról lemondjon. Már a nagyhatalmak hivatalos személyiségeinek tetemes része, beleértve már a Franciaországban is itt-ott megnyilatkozó, igaz ugyan, hogy még inkább csak magánvéleményt, beösmeri, hogy a trianoni békeszerződés a legnagyobb igazságtalanság, bűn és hogy a revízió okvetlenül szükséges. Ki gondolta volna még rövid idővel ezelőtt, hogy a béke revíziójáról szó essék. Nekünk ezt a megváltozott mentalitást folytonosan napirenden kell tartanunk, meg nem szűnvén a békés úton való revízió követelésével. A gazdasági válság okozójának sokan kizárólag a lemondott kormány túlköltekezését akarják feltüntetni. Bár elismerem azt, hogy eszközöltettek nem helyeselhető kiadások, beösmerem azt is, hogy az ország költségvetése túlságos nagyra volt méretezve, azonkívül voltak esetek, amikor a lemondott kormány ott takarékoskodott, ahol nem kellett volna, máshol pedig helyén való lett volna a legszigorúbb takarékoskodás; mégis ezért a nyomorúságos gazdasági helyzetért kizárólag a lemondott kormányt felelőssé tenni, tárgyilagos bírálattal nem lehet. Hát kérdem, nem igaz-e az, miszerint mindenki követelte