A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1930. november 22.

lí a lantot pengetve énekelt, ugyanaz az az ember volt a közéletben, akj otthon, a családjában. Ez a lélek magyar volt, tiszta volt, hű volt és hívő volt. Élete, a maga egészében, bizonyságtétel az evangéliom igazsága és a magyar református papi élet történelmi hivatása mellett. Életpatakja a mi egyházkerületünkből indult el és itt tünt a föld alá, mint a CXXVI. zsoltár búvó patakja, jelezvén azt az ígéretet is: akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. A magyar református tanügynek nagy vesztesége Dóczi Imre tiszántúli középiskolai felügyelőnek elhunyta. Körösi tanár volt valaha s így is számot tartottunk rá, de egyénisége és hatása nagyobb volt, hogy sem egy kerület határa közé lehetne szorítani. Szakismeret, puritán erkölcs, rendtartó erély adták értékes vonásait és alapozták páratlan tekintélyét. Tudott parancsolni, mert példát adott s példát adni, mert egész lényét szolgálatra adta. Áldott emléke! Egyházkerületünk elveszítette dr. Tury Zoltán közigazgatási bíró, világi aljegyzőt. A szótalan, pontos munka embere volt, aki arra bízta magát, hogy müve dicsérje őt és ne ő a művét. Derült, kedves egyénisége, sok-sok ideálizmusa, hűsége és szerénysége a vele való érintkezést feledhetetlenné tette. Azok közé tartozott, akiknek igazi értékét hiánya mutatja meg. Emlékezetét kegyelettel áldjuk. Tanácsbírói karunkból két kedves arc hiányzik örökre, az egyik Keresztesi Samu, Budapest—zuglói lelkész, aki hirtelen öregségének hattyúénekét tavaly decemberben sírta el és májusban örökre elnémult. Hisszük, hogy odafenn zeng már az ajakán a szemtől-szembe látás új éneke. A másik Szabó Károly nagyharsányi lelkész, akinek elméjét Isten kikutathatatlan végzése fátyollal takarta el és elköltözése váratlan zuhanás volt sötét mélységek felé. Hisszük, hogy ott is fel fogta az örök szeretet. Utánuk menetel, halvány arcú seregben, elköltözött lelkésztársaink egész sora. Közöttük aggastyánok és gazdag termést igérő ifjú hősök. Somogyi Kálmán ádándi, Vitányi Bertalan cuni, Mády István zalátai, Szöllösy Antal drávacsepelyi, Arany Antal medinai nyugalmazott lelkészek. Előttük, utánuk Fiers Eleknek csupa igéret arca, Koroknay István cecei lelkész, az izzó szenvedések embere, végül Molnár Sándor paksi lelkész fáradt alakja. Emlékezetüket kegyelettel áldjuk, s a boldog feltámadás reménysége alatt búcsúzunk tőlük. Szolgálataim. Beszámolok az elmúlt évben végzett szolgálataimról. 1929. december 1-én Szeghalomban prédikáltam és előadást tartottam. December 2., 4. és 6. napjain Budapesten előadás sorozatot tartottam amerikai utamról. December 8-án Keresztesi Sámuel zuglói lelkész jubileumán vettem részt. December 14-én átvettem tiszteletbeli theológiai doktori oklevelemet Debrecenben. 1930. január 5-én a budai paróchiális gondnok beiktatásán szolgáltam, január 12-én Kecskeméten előadást tartottam, január 14-én a Református Lelkésznék estélyén, 15-én a Theológiai konferencián tartottam előadást, február