A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1929.
1929. május 28.
8 Szent Lelkének megsegítő és irányító kegyelmében bizakodva, a régi hűséggel, mindenek szolgálatára és egyedül Isten dicsőségére kívánom új tisztem is betölteni. Legyen szabad ezzel kapcsolatban rámutatnom arra, hogy egyházunk falain belül is sokak lelkét eltölti manapság az a gondolat, hogy mai háttérbe szoríttatásunk legfőbb oka az, hogy egyházi életünk nincs olyan erőteljesen megszervezve, mint a hierarchikus tagozatú római egyház és nem irányítja olyan egységes akarat, mint a római egyházat s egyházunk csak úgy tudja régi közéleti súlyát visszaszerezni, ha szintén erre az útra tér. Bármily fontosnak tartom a magam részéről is — úgy is, mint a földi kötelékeket megismertető egyházjog tanítója — ezeket a földi köte lékeket, ezzel a fölfogással szemben erőteljesen hangsúlyozni kívánom, hogy Krisztus nem földi, hanem lelki kötelékekkel kapcsolta egybe tanítványainak seregét és mindenkire, aki az Ő testében, az egyházban működni kíván, csak a szolgálat tisztét bízta, nem pedig az uralkodásét. A hatalmat és a dicsőséget nem ruházta senkire: egyedül az Atyának és önmagának tartotta fönn, máskép érthetetlen lenne az a felséges és örök időkre szóló szent ígérete, hogy „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, otr vagyok köztük." (Máté 18:20) Ahol uralkodni akarnak, ott nem lehet ott Krisztus: ahol az Ő jelenlétét érzik, ott csak szolgálhatnak! Ha mindnyájunk lelkét az a vágy hatja át, hogy a láthatatlanul közöttünk lévő örökkévaló Királynak engedelmeskedjünk és egész életünk egyedül Isten dicsőségét szolgálja, az Ö egységesen megnyilatkozó Szent Lelke csodás összhangba olvaszt az Ő testében, az egyházban minden gondolatot, minden érzést, minden szói, minden cselekedetet. Az egyháztörténet utolsó négy századának hatalmas bizonyságtétele szerint olyan csodás egységet és ezzel kapcsolatban olyan bámulatos erőt teremt ez, ami mellett elhomályosul a római egyház vasbeton szilárdsággal kiépített hierarchikus szervezetének egysége s minden meglévő és minden képzelt ereje! Egyházunkban is ezt a lelket kell növelnünk s akkor újra megízesítő só, megelevenítő kovász, gyertyatartóra tett gyertyaszál leszünk nemzetünk életében. Ennek a léleknek a növeléséért kívánok én is munkálkodni Isten segítségével, alázatos lélekkel új munkakörömben is. Ehhez a munkámhoz kérem az örökkévaló Isten áldó kegyelmét, a Főtiszteletű Egyházkerület minden egyes alkotó tagjának, különösen Főtiszteletű Püspök úrnak testvéri támogatását és imádságos szeretetét.
