A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1929.

1929. május 28.

3* érsekcsanádi lelkészekről, úgyszintén a nyugalomba vonultak közül eltávozott és halálával is oly ékesen prédikáló Balogh Gyula volt tápiószelei lelkészről, Decsy Károly volt velencei, Mészöly Győző volt alcsúti és Vitányi Bertalan volt cuni lelkészekről, különböző fokú iskoláinknak azóta elvesztett és Istentől kapott talentumaikat hűségesen forgató tanerőiről; 4. megilletődve búcsúzik el hosszú időkön át volt hűséges alkotó tagjától, esperesi karunk nesztorától: Kátai Endrétől és kéri Istent, hogy aranyozza be gazdagon áldásával élete alkonyát; többi nyugalomba vonuló lelkipásztorainknak és tanerőinknek is köszöni az Úr szőlejében való hűséges fáradozásukat és életük további folyamára áldást kér addig is, míg az Örök Bírótól elveszik majd jutalmukat; 5. a küzdelmekben megfáradva a hátsóbb sorokba állóktól búcsúzkodva, szeretettel és áldáskívánással pihen meg tekintete felvidéki elszakított hittestvéreink egyik nyugalomba vonuló, Isten áldotta vezérén, az imádságos és zsoltáros ajkú Pálóczi Czinke István püspökön; 6. hittestvéri bizalommal üdvözli a testvér bányai ág. h. ev. egyházkerület új világi vezérét: Pcsthy Pált, hasonlóképpen Csonka-Hazánk töredék unitárius egyházának új világi fejét: Mikó Ferenc dr.-t; 7. Bizalommal és szeretettel köszönti új jogcímén is alkotó tagjai sorában buzgó tanácsbíráját, Szakács Imrét, a tolnai egyházmegye esperesi székében és lelki vezéri minőségben végzendő munkájára is Isten áldását kéri; 8. hálával emlékezik meg az isteni kegyelemről, mely buzgó világi vezérének, Teleki József grófnak megengedte, hogy lelki és testi erőinek teljességében érkezzék el a zsoltáros kor kezdetéhez: betöltött 70. esztendejéhez és amelylyel megoltalmazta mind az ő, mind hitvestársának életét könnyen végzetessé válható balesetük alkalmával; 9. magasztalja Isten Szent Lelkét, mely 400 évvel ezelőtt egyfelől a speyeri birodalmi gyűlésen tiltakozásra emelte a fejdelmek és városok egy részének szavát a lelkiismereti szabadság érdekében, másfelől Marburgban az evangéliumi hit differenciálódása mellett is megőrizte az egység lelkét, amely felé oly nagy léptekkel közeledik ma az egész evangéliumi világ; 10. áldja az Isteni Gondviselést, hogy századokkal