A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1929.

1929. május 28.

22 hozzá a letiport és megalázott ország talpraállitásához. Isten iránti hálával mutatott rá arra a nagy szolgálatra, amelyet nemzetünk hős és bölcs kormányzója történelmünk legnehezebb évtizedébert végzett. Megemlékezik arról a nagy megpróbáltatásról, amely Kormányzónk atyai szívét a közelmúltban érte és szívből hálálkodik azon, hogy Isten kegyelme ezt az árnyékot feje felől eloszlatta és aggodalmainkat örömre fordította. Egyházkerületi közgyűlésünk az. elnöki előterjesztést ünnepi érzések között, állva hallgatja végig s Magyarország Kormányzóját, nagybányai vitéz Horthy Miklós úr Ő Fő­méltóságát mély tisztelettel köszönti, törhetetlen ragaszko­dásáról biztosítja, reá és családjára Isten áldását kéri. 7. Püspök úr felolvassa alábbi jelentését: „Nagyméltóságú Főgondnok Ür! Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Idei jelentésem rövidebb lesz, mint a megelőzőek, mert az el ­múlt évben történt meg a Dunamelléki Egyházkerület püspökével az a különös eset, hogy szinte öt hónapig távol volt őrhelyétől. Az így megfogyatkozott munkaév jórészét is zsinati és konventi ülések, ezenkívül pedig nagy egyháztörténelmi évfordulók emlékei és kül­földi kapcsolatok vagy események hatásai foglalták le. Mindebből az következik, hogy mostani jelentésem kivételképpen nem annyira egyházi életünk belső kérdéseivel foglalkozik, mint inkább egy­házunk külső vonatkozásaival. Személyi változások. Az élet és a halál nagy változandósága, ez az örök semper idem, most is foglalkoztat. Először, a szélesebb mezőkre tekintve, elsiratjuk csabacsüdi Dókus Gyulát, a sárospataki főiskola curá­torát, akinek halála konventünk és zsinatunk világi elnökének: Dókus Ernő főgondnok úr Őméltóságának sebezte meg testvéri szívét. Megemlékezünk arról, hogy világi tanácsbírói karunk el­veszítette egyik ékességét, Vargha Gyula nyugalmazott állam­titkárt, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság másodelnökét. Ősi református, középnemes család sarja volt, aki­ben különös erővel lobogott a magyar történelmi öntudát és ez ön­tudat tüzében a szabad szem színképelemzése is megláthatta a református hit, áldozat és szenvedély színeit. Mint tudós, szakmá­ját derekasan szolgálta és előrevitte, mint tisztviselő, a megbíz

Next

/
Oldalképek
Tartalom