A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1929.
1929. május 28.
127 oldásnak tartja s arra kéri az egyházkerületi közgyűlést) hogy írjon föl az egyetemes konventhez, hogy az a lelkésztanítóság kérdésében eddig elfoglalt álláspontját vegye revízió alá; a kultuszkormánynál pedig hasson oda, hogy a már megvont vagy megvonni szándékolt államsegélyek ismét, illetve tovább folyósíttassanak. Az egyházkerületi közgyűlés a felsöbaranyai egyházmegye idevonatkozó kérését ezidöszerint nem látja teljesíthetőnek. 220. A theol. akadémiai és főiskolai internátus ügyeinél dr. Csekey Sándor felügyelő tanár jelenti, hogy az egyetemesen nehéz gazdasági viszonyok a legkörültekintőbb gazdálkodást teszik szükségessé. Az internátusi pénztár ez iskolai évben sem számíthat több bevételre, mint az előző években, vagyis a személyenként havi 75 P. megállapított ellátási díjból tartozik fedezni összes kiadásait. Előre adva van tehát a bevételi összeg nagysága 100 főiskolai hallgató után. A valóság azonban az, hogy amig 100 internista legfeljebb 10 s a legtöbb esetben 9 hónapon át fizet havi 75 P-t, addig a személyzettel együtt havonta 121-en nyernek teljes ellátást. Igen fontos tehát, hogy a nyári két hónapra megtakarított fölöslege legyen az internátusi pénztárnak. Ez a tény önkéntelenül is, már amennyiben az lehetséges, a személyzet számának redukálását teszi szükségessé. Ezen a téren a tavalyi viszonyokat véve alapul, havi 80 P. megtakarítást sikerült elérni készpénzben, ami egy évben csaknem 1000 P-t jelent, nem számítva az elfogyasztott kosztmennyiség árát. Miután pedig az internátus pénztárának vannak olyan rendes és állandó kiadásai, amelyeknek a nagyságát szinte előre tudhatni s amelyeken takarékoskodni alig lehetséges (ide tartoznak általában a rezsiköltségek: személyzet fizetése, telefon, gáz, víz, villanydíjak, esetleges kisebb beszerzések s folyton előforduló javítások), nyilvánvaló, hogy a legnagyobb figyelem általában véve a konyhai kiadásokra irányul, ahol csak a legpontosabb számítások alapján lehetséges a relatíve legjobb kosztot előállítani. 100 internista befizetett díja után napi 1 P. 50 f.-böl kell előállítanunk reggelit, ebédet és vacsorát 121 személy részére. Hogy lehetőleg semmiféle fölösleges kiadásunk ne legyen, legfőképen pedig, hogy semmi fölösleges ételmaradék kárba ne veszen, a ma már általában véve jól ismert adagolási rendszert hoztuk be, amelynek értelmében mindennap pontos kimutatást vezetünk nemcsak arról, hogy hány ebéd
