A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1928.

1928. november 10.

26 ialan helyzetet rendezni kell, még pedig a törvénynek egyöntetű és következetes végrehajtásával, vagy határozott és általános érvényű módosításával. A gyakorlat ugyanis az, hogy az iskolák exisztenciális kérdése az egyes közigazgatási hatóságok személyi megítélésétől íügg. Igen sok helyt a vármegyei számvevőség a községek költségvetéséből törli a felekezeti iskolák iskolafentartói nyugdíjjárulékának a beállítását. Ugyanakkor pedig egyéb új és talán nem ily életbevágóan fontos intézmény segélyezésére meglehetősen nagy összegeket vesznek fel. Ha ezt a nagy összeget az egyházközségeknek be kell fizetniök, mi lesz az óriási hátralékokban levő gyülekezetekkel? Helyes volt-e akkor megengedni, hogy ezek a tartozások hosszú időn keresztül fizetetlenül maradjanak? Ha pedig a hátralékokat akár a község, akár pedig az állam fogja átvállalni, ki fogja kárpótolni azokat az egyházközségeket, amelyek tartozásaikat kínos erőfeszítéssel befizették és így a többiekkel szemben nagy anyagi hátrányba jutottak, csupán azért, mert lelkiismeretesebbek és pontosabbak voltak? Az egyházmegyék egyhangúlag hangsúlyozzák az adósegély valorizálását, a törvényben biztosított kcrpctlékcknak minden korlátozás nélküli kifizetését. Mindezeket a követeléseket és igényeket a magam részéről is jogosaknak, méltányosaknak tartom és érdekükben szavamat felelősségem tudatában felemelem. De ugyanakkor befele hangsúlyozom azt, hogy mindezeket az állami támogatásokat revizió alá kell vennünk. Nem lehet az adósegélyek tetemes részét az egyke miatt stagnáló vagy pusztuló gyülekezetek segélyezésére fordítani akkor, amikor nagy, erőtől duzzadó, de koldusszegény emberektől gyülekezetek semmiféle anyagi támogatáshoz nem jutnak. Intézkednünk kell a kicsiny és életképtelen gyülekezetek összevonása vagy legalább is tisztviselő személyzetének redukálása tárgyában. Ugyanakkor a felszabaduló anyagi erőket olyan helyre kell fordítani, ahol annak igazán láttatja van. Az adósegélyek 100%-cs revíziója pillanatában meg kell kezdenünk az adósegélyeknek Isten országa szempontjából való gazdaságosabb felhasználását. Egyik esperesi jelentés felemlíti, hogy a magyar református egyház caritatív munkája nem egységes. Ez az oka annak, hogy az államkormány népjóléti munkája a katholikus egyesületekkel és szervezetekkel csodálatos benső harmóniába jut és egyik a másikat hathatósan támogatja, míg ugyanezt re-