A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1928.
1928. november 10.
A Dunamelléki Református Egyházkerület KÖZGYŰLÉSÉNEK JEGYZÖKÖNYVE 1928. november 10-iki, délelőtti ülés. Kezdete 10 órakor. 1., 2. A közgyűlés tagjainak buzgó éneklése után püspök úr lélekből fakadó imádsággal és Luk. 12:35—37. fölolvasásával emeli a lelkeket Istenhez. 3. Főgondnok úr a következő beszéddel nyitja meg az elnökség nevében az egyházkerületi közgyűlést: Fötiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Egynéhány perc múlva hallani fogjuk Fötiszteletű és Méltóságos Püspök Ürnak jelentését, amely pillanatot mindannyian türelmetlenül várunk. Éppen azért, de meg tekintettel a tárgyalásra szánt idő rövidségére is, feleslegesnek tartom, hogy ez alkalommal hosszabb megnyitó beszédet mondjak. Mégis szükségét érzem annak, hogy egy körülményre felhívjam a Fötiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés figyelmét. Én, aki azon meggyőződésben vagyok és azt tudom, hogy e tekintetben minden hazáját szerető magyar ember velem együtt érez, miszerint a felekezeti békesség felborulása végveszedelmet jelent hazánkra nézve, sajnálattal tapasztaltam olyan jelenségeket és hallottam elszólásokat a közelmúltban, amelyek nem szolgálják a felekezeti békét. Ezekkel a jelenségekkel és elszólásokkal szemben nekünk más feladatunk ezidőszerint nem lehet, mint rendületlenül kitartani hitünk mellett, annak igazságában bízva, lábhoz tett fegyverrel, nyugodtan, nyitott szemmel, mint hü őrtállóknak, figyelemmel kísérni az eseményeket. Én, aki békességet, megértést hirdetek, állítom, hogy római katholikus testvéreinket át kell, hogy hassa az a tudat, — bár más templomban imádják is az Istent, — hogy nem keresve azt, ami szétválaszt bennünket, de keresve azt, 1*
