A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1928.

1928. november 10.

14 új és felemelő bizonyságaképen. Viszont azt is megállapíthatjuk, hogy ha bárhol nem katholikus ember felszólal egy olyan pápai bulla ellen, amely róla és ideáljairól elítélően beszél, ezzel még a felekezeti békén sérelem nem esett s ha esik, a sérelmet nem a védekező követte el. Egyébként Magyarországon megmaradt a régi helyzet. A protestantizmus alig egyharmad kisebbséget jelent egy olyan felekezettel szemben, amely az országnak több mint kétharmadát foglalja magában. Kisebbségnek lenni nem rózsás helyzet, akár nemzeti, akár vallási téren. De adva van számára az egyenes út: egyfelől a maga egységének, akcióképességének, zárt és átütő voltának minél teljesebb kifejlesztése, másodszor az állam interconfessionális jellegének, az egyenlőséget és viszonosságot biztosító törvényeknek a megőrzése és a fejlesztése. Ezen a téren különösen a kormányzat felelős és vezető tényezőinél fogyatkozást nem találtam. Tulbúzgó és mindenáron érdemek szerzésére törekvő alsóbb hatóságok részéről történnek kilengések és elvárjuk, hogy ha ezek kellő formában panasz tárgyává tétetnek, a jogorvoslat nem marad el. Kétségtelen dolog, hogy a felekezeti béke nemzeti érték, amiért mindig a kisebbségnek kell meghoznia a nagyobb áldozatot. Ez az ő látszólagos hátránya tulajdonképpen egy nagy privilégium, amelynek megvan a maga nagy missziói értéke. Egyébként apró felekezeti pörpatvarral nem lehet elterelni a figyelmet a legnagyobb és legégetőbb egyházpolitikai kérdésről: miképen tudja és fogja megőrizni az államkormány a nemzeti szuverénitás attribútumait az elaltatott főkegyúri jog felébresztésével! Egyetemes egyházi életünk. Az elmúlt esztendő egyházunk történetében nevezetes dátum, mert az idén nyílt meg a IV-ik országos budapesti zsinat. E zsinatnak feladata az, hogy egyfelől jelenlegi törvénykönyvünk hiányait kijavítsa, az ott lefektetett egyházkormányzati elveket tovább fejlessze, de ugyanakkor, s nézetem szerint ez a fontosabb feladata, reformzsinattá kell válnia azáltal, hogy a református egyház intézményes életműködésébe olyan funkciókat iktat be, amelyek az újabb időkben per abusum kimaradtak. Értem ezalatt az egyház missziói, tudományügyi, fegyelmi és caritativ funkcióinak, illetve feladatainak a szolgá-