A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. október.
1927. október 21.
64 tekintenének Nagyméltóságodra, mint a krisztusi szolgálatban az ő nyomdokaiba lépő késő utódokra. Ezek az emlékek szentté és áldottá teszik a magyar református egyház történetében ezt a napot, melyen Nagyméltóságodat főgondnoki állásába beiktatjuk és midőn egyházkerületi közgyűlésünk nevében igaz szívvel üdvözlöm, minden krisztusi munkájára és egész életére Isten áldását kérem, Ugy legyen! Ámen, Főgondnok úr az üdvözlésre a következő beszéddel válaszolt: Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Amidőn most a dunamelléki egyházközségek presbytériumaí megtisztelő bizalmából a főgondnoki díszes tisztséget elvállalom, az első szavam a köszönet és hála szava. Hálatelt szívvel köszönöm meg küldőim bizalmát, amellyel engem megajándékozni kegyesek voltak. Tudom azt, hogy a legnagyobb megtiszteltetés, amelyben részesültem, ez a legnagyobb megtiszteltetés, mely református embert érhet. Nagy a megtiszteltetés, de ugyanakkor még nagyobb a felelősség. Minden erőmet össze kell szednem, magammal szemben a legszigorúbb önbirálatot kell gyakorolnom, hogy képes legyek gyarlóságaimat leküzdve, a megtisztelő bizalomra méltónak bizonyulni, ígérem, miszerint arra fogok törekedni, hogy ne csalódjanak bennem. Végignézve nagy és nálamnál sokkal érdemesebb elődeim során, aggodalmaskodtam, vájjon nem tulbecsülés-e képességemnek erre a nehéz feladatra vállalkozni. De az anyaszentegyházam iránti hűség azt sugalta nekem, hogy félretéve kétségeimet, engedelmeskedjem hitsorsosaím hívó szavának. Arra kérem a mindenható jó Istent, hogy amikor elkötelezem magamat, mint főgondnok, a dunamelléki református egyházkerületnek amellé a buzgóság és igyekezet mellé, amellyel elkezdem újabb elhivatásommal járó munkámat, adjon nekem képességet, bölcseséget, erőt és egészséget, hogy hivatásomnak minden tekintetben képes legyek megfelelni,, Megkönnyíti helyzetemet az, hogy elnöktársamul egy olyan kiváló, eszményi férfiút tisztelhetek, mint amilyen főtiszteletű és méltóságos dr. Ravasz László püspök úr, aki mellett nekem a munka nem lesz teher, de öröm. Kérem őt, fogadjan engem szeretetébe, ajándékozzon meg bizalmával, mert ezen alapszik közöttünk az a harmónia,