A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. október.

1927. október 21.

29 szervező, átütő ereje, ha oroszosan beletörődik a dolgokba és egy kézlegyintéssel desperál. Örömmel láttuk annak a tételnek az igazságát, hogy minden papnak legelső és legkülönb munkatársa az elődje, még ha már szétömlő por is. Viszont minden papnak legnagyobb átka és akadálya az elődje. Jó pap után közepest könnyen elbir a gyülekezet, rossz pap után az elégséges már nem elégséges. Ha pedig két-három nemzedéken hatalma volt a Sátánnak, a gyülekezet gyökerében meg van támadva. Vigasztalan kép sehol sem tárult szemem elé, jóllehet árnyék, szomorúság sokszor suhant el előttem. Az ünnepi dísz között megéreztem a hétköznapok szürke, nyomasztó, lélektelen sivárságát; de küzködő, szegény gyülekezetek mindennapi életéből ünnepi hangulat és ünnepi áhítat szállott a szívemre. Kibontakozott előttem a lelkipásztori sorsnak, az elvétett életnek tragédiája, amikor alkonyatkor már siratjuk a többé vissza nem térő hajnalt és elvesztegetett napot. A teher alatt kicsinnyé, alázatossá váló, mégis boldog és vidám pásztori élet, a református papok franciscanus egyszerűsége és derűje a szívemig ért és néha láttam anyagi és társadalmi pozíciónak szinte irigyelt mértékét. Állottam papi családban, súlyos betegágy mellett, ahol Isten, a mi egyetlen reménységünk és érkeztem szívet fájdító halálhirrel egyszerre olyan napra, amikor még nem volt szabad sírni. Megéreztem azt a nagy harcot, amit a föld és ég vív a falusi papért, hogy egészen magának foglalja le. Láttam az intranzigenseket, a türelmetleneket, a boanergéseket és láttam voltairei Candide-okat, sőt a Dobzse Lászlókat. De mindenek felett láttam a Krisztus lelkének fénylő nyomait, amint gyarló emberekkel igazgatja az ő anyaszentegyházát s a maga dicsőségére igazgatja! Mennyire szívemhez nőtt ez a kedves világ, kicsiny gyülekezeteivel, küzködő lelkészeivel, apró győzelmeivel s elrejtett heroizmusával, talán nem is tudtam volna meg, ha a búcsúzás fájdalma nem hozta volna eszembe. így is meghatottan gondolok ezekre a napokra, amelyekben testileg mindnyájan megfáradtunk, lélekben mindnyájan nőttünk és erősödtünk. Budapesti építkezések Be kell számolnom arról az örvendetes fordulatról, amely budapesti egyházközségünk nagy központi építkezéseinek ügyében a magyar királyi kormány jóvoltából előállott. A budapesti