A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. október.

1927. október 21.

27 szükséges tanácsokat, buzdításokat, feddéseket és dicséreteket, ítéletemhez képest, lelkiismeretem szerint kiszolgáltattam. Az egyházmegyében tulaj donképen két nagy gyülekezet van, 3C00 lélekkel vagy annál többel biró. Legtöbb a középrendü gyülekezet 1000 és 2000 között. Sok kis gyülekezet van, 500—1000 lélekig és itt vannak a legkisebb gyülekezetek 180—250 lélekkel. Idöileg nézve, háromféle nagy történelmi rétegeződést lehet benne észrevenni. Egyik az ősgyülekezetnek a formációja, amely megritkult, meggyérült, átszűrődött az ellenreformáció viszontagságaiban. A másik egy telepedési réteg, amely a XVIII. század űj társadalomképződéseiben foglalta el jelenlegi helyét. A harmadik, a legújobb kor erőteljes immigrációja, amely itt is, ott is egy csomó űj gyülekezetet vagy szórványt alkot, illetve a régi gyülekezeteket idegen, de gyorsan asszimilálódó népességgel tölti meg. A régi alakulatban a legnagyobb baj a fellépő, nem túlságosan hódító, de azért mégis kártékonyán ható egyke. Van olyan része az egyházmegyének, ahol nagy sváb környezetben egy maroknyi jómódú magyar gyülekezet lassanként pusztul azért, mert fél a gyermektől. Legtöbb gondot okoz, de egyszersmind legnagyobb ígéretet jelent az új gyülekezetek képe, amelyek az immigrációból alakulnak. Nagy katholikus tengerben, itt-ott finom erezödésképen szövődnek a református diasporák, amelyek • roppant veszedelemnek vannak kitéve az asszimiláció óriási erejénél fogva, de tulajdonképen az élet hajszálerei, amelyen keresztül anyaszentegyházunk lüktető vérkeringése árad. Ebből az is következik, hegy Vértesalján különös élesen látszik a fokozott conservativság, különösen a félreeső, elhagyatott kis gyülekezetekben, a tradicionalismusnak védő, de egyszersmind pusztító erejével; viszont szembeszökő az amerikaiasan összeverődő diasporagyülekezeteknek történelmietlensége és gyökértelensége. Társadalmi rétegek kicserélődését is meg lehet figyelni gyülekezeteinkben. Nem egy olyan gyülekezetben jártunk, amely a nemesi conpossessoratus alkotása, büszkesége, s néha játékszere veit. Hiszen volt olyan gyülekezet a Vértesalján, ahol a legutóbbi időkig nem volt presbitérium, mert a helybeli urak barátságos beszélgetés között mindent elintéztek. Azonban ez a társadalmi réteg jórészt kihalt, csak egy-két rokonszenves és erőteljes typusát volt szerencsém személyesen tisztelni. Helyét elfoglalta a kis- és törpebirtokosok osztálya. Miután a gyű-