A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. október.
1927. október 21.
236 lyeknek segélyélvezőkre és segély nem élvezőkre való állandó jellegű felosztása helyett egyházkerületenként — a püspök és az egyházkerület esperesi kara által — a káplántartó helyek évről-évre olyan lajstromba foglaltassanak, amelyben az eddigi állandó káplántartó helyek azokkal a helyekkel kiegészítve, ahol betegség, halálozás vagy más körülmény káplán alkalmazását elkerülhetetlenül szükségessé teszi és az egyes káplántartó helyek a folyó évtől kezdve évről-évre abban a sorrendben állíttassanak össze, amint a gyülekezetek anyagi erejéből egyáltalán nem, vagy csak kevésbbé, majd inkább, végül teljesen fedezhetők a káplántartás költségei. A káplántartó helyek évről-évre az így megállapítandó sorrendben részesülnének az egyházkerületi kontingens erejéig káplán tartó segélyben s amint egy-egy hely felszabadulna, eddig élvezett kápláni kongruáját a sorrendben következő hely kapná. Ez az évről-évre váltakozó lajstrom a legigazságosabb mértéket tartva szem előtt, azoknak a gyülekezeteknek juttatná a káplántartó segélyeket, amelyek anyagi erejük, fogyatékosságuk folytán arra legjobban rászorulnak. Amennyiben Egyetemes Konventünk nem fogadná el az ilyen évről-évre változó lajstrom rendszerét, egyházkerületünk megszívlelendőnek tartaná a kecskeméti egyházmegye azon indítványát, hogy a káplántartó gyülekezetek ne két, hanem három csoportra osztassanak: olyanokra, amelyek félkongruát és olyanokra, amelyek semmiféle kápláni kongruát nem kapnak. Egyetemes Konventünk figyelmébe ajánlja a pesti egyházmegye amaz indítványát is, hogy egyfelől azok a gyülekezetek, melyek felekezeti iskolát nem tartanak fenn, másfelől azok, melyeknek a teherviselése nem éri el a normál adókulcsot, ne részesüljenek kápláni kongruában. Főtiszteletű püspök úr másirányú halaszthatatlan elfoglaltsága miatt az ülésből távozni kényszerülvén, az elnöki széket átadja Kátai Endre esperes úrnak. 3. Helyettes-számvevő jelenti, hogy az őszi közgyűlés óta az egyházkerület pénztárainak kezelése általában a költségvetés által megszabott keretek között mozgott. Az elnökség a költségvetésen kívül a következő nagyobb kiutalásokat engedélyezte:
