A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. október.

1927. október 21.

19 ottani gyülekezeteket sem eltartani, sem adósságukat megfizetni nem tudja. Ezért az egyetemes konvent ünnepélyes határozattal szerződést kötött az amerikai református egyházzal és átadta neki az összes csatlakozott egyházakat egyházmegyei szervezetükkel együtt. A református egyház, átvéve azok gondozását, jelentős terheket vállalt magára, minket pedig nagy tehertől szabadított meg. Ez is megnyugtató megoldás lett volna, ha elég álhatatosak lettünk volna, most már ebben a történelmi alakulatban élni és küzdeni tovább. De keserű emlékek, elégedetlenségek, bizalmatlanság és kishitűség azt eredményezte, hogy az átadott egyházakkal szemben egy független mozgalom indult meg, amely nemcsak a tiffini egyezményt el nem fogadott egyházakat csoportosította, hanem a konvent által átadott gyülekezetekben ellenpapokat subplántált és ellengyülekezeteket szervezett. A magyar református egyháznak ki kellene fejeznie azt a meggyőződését, hogy adott és írott szava nem szellő és parolája az Óceánon túl is ingathatatlan valutáju érték. A te beszéded legyen igen, igen és nem, nem. Viszont sokkal mélyebb lelki kapcsolatot kell teremtenünk magunk és amerikai testvéreink között és őket nagyobb lelki támogatásban kell részesítenünk. Kérjük a konventet, hogy ezt a nehéz kérdést mielőbb oldja meg határozott és kívánatos állásfoglalásával. Tömegmozdulások Ezelőtt néhány évvel még a magyar református egyházban finom theologiai fejtegetéseket lehetett olvasni arról, hogy mi, az evangéliumi protestantizmus gyermekei, nem vagyunk tömeghatásokra berendezve és nem is dolgozunk tömeghatásokkal. Mi az egyéniség kategóriájában élünk, s a mi erőnk nem a statisztikában, hanem a lélekben rejlik. Ma már tudjuk azt, hogy az egyéniség nem mentsvár, hanem kiindulási pont szociális kategóriák felé és tudjuk azt, hogy a lélek ereje sok mindenben megnyilatkozik, többek között a statisztikában is. Az elmúlt évet a magyar református egyház tömegmozdulásai évének nevezhetjük. A nagy mohácsi zarándoklásról tavaly ilyenkor beszámoltunk. Múlt év október 31-én minden templom és imaház zsúfolásig telt, s este a Vigadó körül fekete, beláthatatlan tömeg hömpölygött. Szorongásig megtelt az óriási terem minden zuga, pedig csak egy részét nyelte el annak az áradatnak, amely nyugtalanul hullámzott mindaddig, míg templomokban, iskolákban le nem