Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1926.

1926. október 16.

24 Lorántffy-kórházzal, támogassák annak munkáját és vegyék igénybe szolgálatait. Iskolaügyek. Iskoláink rovatában jelentem, hogy theologiai akadémiánkon Marton Lajos tanár úr 1926. február 1-től szabadságon van és egészségi állapota miatt szabadságoltatott 1927. január 31-ig. Szükségessé vált egyik tanár terhének könnyítése, hogy egészségét kíméljük. Pruzsinszky Pál halálával megüresedett tanszéket még nem lehet betölteni s így jelenleg három helyettestanár tart előadást: Csűrös István, Máthé Elek és Budai Gergely urak. Jelentem azt is, hogy két órán én is előadást hirdettem a theologián azért, hogy a pap jelölteket, leendő munkatársaimat, közvetlen pásztorságomra bízott ifjú népet személyesen megismerjem és lelki kapcsolatba léphessek velük. Iskoláink helyzetéről részletes és kimerítő jelentést olvas fel a középiskolai és a népiskolai előadó úr s ezért itt csak néhány általános gondolatot emelek ki. Iskolapolitikánk sok mindeféle baja és nyomorúsága az 1907:XXVII. t.-c.-ből származik. Ez a törvény biztosította egyfelől a felekezeti iskolákat rendkívüli, szinte korlátlan államsegélyről, de ugyanakkor vette el a felekezeti iskolák autonómiájából mindazt, ami elvehető volt. Annakidején ezt a fájdalmas cserét eleink elfogadták, mert a fokozott állami támogatás iskoláink felvirágzását jelentette. Az autonomia csorbítására pedig azt a mentséget találták, hogy inkább a nemzetiségi iskoláknak szól, mint a tizenhároinpróbás magyar kálvinista iskolának. Közbejött a világháború, tönkrement és elszegényedett az ország. Az állam nem bírta a felekezeti iskoláztatás terheit, tehát új és gyors törvényekben, amit csak lehetett, áthárított az iskolafenntartókra. De ugyanezekben a törvényekben semmi gondoskodás nem történt arról, hogy a fenntartóságok terheinek növekedésével az ideiglenesen lekötött autonomia lassankint oldódjék fel kötelékeiből. Ezek a terhek először a fenntartói arányszám néhol könyörtelen megállapítása, másodszor az állami tanügyi hatóságok néhol türelmetlen követelőzése, amellyel iskoláink külső renoválását, karbantartását, újjáépítését erőszakolják, az államsegély megvonásának fenyegetése mellett. Harmadszor az, hogy a háború után járó menekülésekkel, B-listával szinte megroppant nyugdíjintézet talpraállítása érdekében a nyugdíjjárulékokat horribilisen fel kellett emelni. Miután