Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1926.

1926. október 16.

13 debreceni lelkipásztor ez, akinek alakja a százados keretben még plasztikusabban, még hatalmasabban magasodik fel. Keményebb fából volt faragva, mint korában bárki. Tömör és súlyos volt szelleme és erkölcse egyaránt. A gcndoiatok magányos hegyfokán élt árván, cscdálkczásnak, félelemnek vagy irigységnek tárgyaképen. Nem volt gyakorlati ember, intézményeket nem alkotott, de egy időben ő volt a magyar református egyház tudományos lelkiismerete. Öntudatosan törekedett tiszta, elegyítetlen kálvinizmusra, ennek elveit határozottan védte és bátran levonta. Sohasem keresett népszerűséget, nem fért hozzá hízelgés vagy csábítás, mondta és hirdette, mi a történelmi magyar református egyháznak tiszta lényege és egyetlenegy programmja. Alakja egyre nő a muló idővel; tévedései lehullanak róla, túlnő korán és saját kcrlátain. Révész Imre életéről unokája, Révész Imre írt nagyszerű életrajzot, amelynek becse méltó a tárgyhoz és írójához. Míg a nagyapára emlékezünk, köszöntsük szívből fiát, dr. Révész Kálmánt, a tiszáninneni kerület püspökét és unokáját: dr. Révész Imre tiszántúli egyházkerületi főjegyzőt, az ifjú nemzedék egyik legkülönb egyéniségét. Meg kell emlékeznem Gyulai Pálról, ki budapesti református gimnáziumunknak volt a tanára. Nem foglalkozom azzal, hogy ő a kálvinizmusnak mennyire volt ismerője és személyes hitvallója, de állítom, hogy egész lénye, szellemi és ethikai alkata a kálvinizmus produktuma és annak a bélyegét hordozta magán. Önállósága, mérhetetlen erkölcsi bátorsága, határozott, biztos ítélőképessége, kemény logikája, mindenekfelett pedig rendkívül kényes és emelkedett ethikai ízlése mind ezt a tételemet bizonyítja. Gyulai Pált nem lehetett megvesztegetni, megfélemlíteni, félrevezetni vagy eláltatni. Nem tudok írót, aki az igazságnak olyan fanatikus hitvallója lett volna, mint ő. Élete és írói munkássága az igazság szolgálata s egyben állandó igazságszolgáltatás. Még egy nagy határkő mellett kell elmennünk: a Baldácsyalapítvány ötvenedik jubileumi éve mellett. Külön ünnepélyen fogok beszélni erről a nagyjelentőségű alapítványról, a XIX. század egyháztörténetének egyik ragyogó lapjáról. Itt csak arra mutatok reá, hogy a Baldácsy-alapítvány létrejövésében a dunamelléki egyházkerület akkori elnökségének: Török Pálnak és Lónyai Menyhértnek oroszlánrésze volt. Azt hiszem, hogy aki a Baldácsy nevét áldja, annak áldania kell ezt a két nevet is.