Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1924. november 15.

49 nács hozzájárult, hogy a protestáns leikészek kongruája 100 százalék erejéig valorizálandó. Ezt a nagyfontosságú bejelentést annak a tudatával teszem meg, hogy ennek a kijelentésnek a végrehajtása se tart sokáig, mert a miniszteri tanácsi határozat alapján, a pénzügyminisztériumban megkezdtük a tárgyalást, hegy az összegeket miképen folyósíthassuk. Az, hogy így 1600 aranykoronára sikerült kiegészíteni a lelkészi fizetést, bizonyos megnyugvást nyújthat. Az állam nehéz anyagi helyzete mellett méltányolni kell ezt az erőfeszítést. Minekünk ez az eredmény nem a végcél elérését jelenti, hanem csak etappe, azon munkánkban, mellyel biztosítani akarjuk, hogy azon történelmi egyházak, amelyek megállták helyüket a nagy időkben, tovább folytathassák nagy miszsziójukat. Jelen nyilatkozat köszönettel tudomásul vétetik és jegyzőkönyvbe vétetik. Második ülés 1924. november 15-én délután. lí). Az elnökség az ülést d. u. 4 órakor megnyitja és a mai délutáni ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére Lukácsy Imre és dr. Vargha Gyula egyházkerületi tanácsbírákat kéri fel. 20. Lelkészi főjegyző előterjeszti, hogy Kiss Ernő volt sarkadi s. lelkész, ki jelenleg Budapesten lakik és mint kérvényében írja, a lelkészi jelleggel nem ellenkező foglalkozási folytat, kéri magát a dunamelléki református egyházkerüet s. lelkészei közé bekebelezni, mert lelkészjellegét óhajtja megtartani. Továbbá dr. Varga Jenő volt szegedi hitoktató, ki jelenleg mint törvényszéki jegyző szintén Budapesten lakik, kéri magát egyházkerületünk s. lelkészei közé bekebeleztetni, hogy lelkészjellegét megtarthassa. Mind a ketten valamelyik budapesti lelkész mellé kérik magukat beosztani. A tiszántúli egyházkerületből való elbocsátásukat mind a ketten igazolták. , A közigazgatási bizottság a fent nevezettek kérését tárgyalás alá vévén, a következő határozati javaslatot terjeszti az egyházkerületi közgyűlés elé: Miután Kiss Ernő kérvényező nem mutatja ki, hogy jelen4