Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1924. november 15.

28 lástanítási kérdése azáltal, hogy a város a községi iskolák megfelelő számú református növendékei számára az állami minta szerint önálló hitoktatói állásokat szervezett, nagy lépéssel haladt a végleges megoldás felé. Hitoktatóink kiszabadultak a nyomasztó anyagi helyzet rabláncaiból és akadálytalanul élhetnek hivatásuknak. Az óraadók alkalmazásának mindenkép káros rendszerét jórészt mellőzni lehetett, állandó jellegű vallástanítók beállításával. Felekezeti iskoláinkban a vallástanítást a vértesaljai egyházmegye jónak találja. Én inkább hajlom a somogyi esperes megállapítása felé, amely szerint a minimális anyagnak megtanítása kielégítő ugyan, de a magasabb értelemben vett vallásos pedagógia kivételes jelenség. E kérdést csak akkor fogjuk megoldani, ha sokkal nagyobb gondot fordítunk tanítójelölteink vallásos személyiségekké való nevelésére és felekezeti tanítóinkat, mint legelső rendű munkatársunkat éppen olyan lelki és pásztori szolidáritásba vonjuk, mint aminőben a papoknak kellene állaniok. A püspöki iroda. A központi adminisztráció munkáját az eddigi kipróbált erők végezték: a püspöki titkár, a püspöki káplán két segítőtársukkal. A hivatalos iktató száma a mult évben 2994-re emelkedett, míg az elnöki, illetve félhivatalos iktató 1714 számot mutat. Nagy segítségünkre volt minden nehezebb kérdésben az ügyész úr, ki hivatali kötelességein felül, készséggel vállalta a munkatöbbletet. Azonkívül Nagy Ferenc esperes úr, ki főkép iskolaügyi kérdésekben volt készséges segítőtársam. A vagyonkezelő úr kiváló ügybuzgalma és nagy szorgalma a gazdasági adminisztrációnak a birtokkezeléssel kapcsolatos ügyeit elismerésre méltóan oldotta meg. De hovatovább mindinkább érezzük szükségét egy központi számvevő beállításának, aki rendkívül növekvő és bonyolódó gazdasági ügyeink könyvelési, számfejtési és adminisztratív teendőit volna hivatva elvégezni. Remélem azt is, hogy az egyházkerület hivatalos lapjának megszervezésével úgy a központi, mint az egyházmegyei adminisztrációnak nagy könnyebbségére voltunk, bár még mindig vannak olyan lelkészek, akik a hivatalos lapot nem olvassák el s igen elálmélkodnak, mikor a sürgetés megérkezik. Fölkérem az egyházmegyéket, hogy e tekintetben kövessék a pesti egyházmegye példáját, amely a rendbírságok alkalmazásával kényszeríti reá a mulasztókat kötelességeik teljesítésére.