Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1925. október 10.

21 Újólag megállapítom azt is, hogy az elemi iskolai vallástanításunk fejlesztésre szorul- Az emléztetési anyagot nagyon jól elíanítják, a kátét, zsoltárszöveget igen jól tudják a gyerekek, de roppant távol vannak a Bibliától és hittanórákon nem jutnak vallásos tapasztalatokhoz. Ezt a nagy kérdést csak tanítóképzésünk gondosabb ellenőrzése és a tanítónövendékek intenzivebb lelki gondozása által érhetjük el. Missziói lélekkel kell tanítóinkat megtöltenünk, mert addig lelkiismeretlenség reájuk bízni az egyház legfontosabb építő munkáját, a gyermekek vallástanítását, míg bizonyságtévő lélek nem támadt bennük. Ne rekrimináljon tanítóival szemben az az egyház, amelyik leginkább elhanyagolta tanítói lelkének a megnyerését. Meggyőződtem arról is, hogy igen sok vadházasságnak oka az, hogy hadisegélyt élvező asszony uj házasságuk megkötéséve! nem akar özvegyi állapota emez előnyéről lemondani. Nem tudom, hogy komoly miniszteri rendelkezés nem lendíthetne-e sokat ezen a helyzeten? Ha egy asszonyra a lelkész és a presbitérium megállapítja, hogy vadházasságban él, a hadisegély tőle megvonandó volna. Ha nem túlságos szigorúsággal, hanem nevelői érzékkel, azaz megértéssel, türelemmel és bizalommal kezelnék az ilyen rendelet végrehajtását, feltétlenül meg lenne az eredménye. Egyébként nem mindig uj megfigyelések kötik le a figyelmünket, hanem nagyon sokszor régi, közismert tapasztalásoknak látjuk megismétlődő igazolását. így például azt, hogy ahol a lelkészben nincs meg a szeretet, a pásztori türelem lelke, idegessé, zaklatottá és engesztelhetetlenné válik a gyülekezel hangulata. Öreg lelkész kivételes esetekben értékesebb, mint a középkorú, de sokszor öreg lelkész akkor tesz jót gyülekezetével és magával, ha kellő időben nyugalomba megy. Hiába prédikál valaki szépen és tartja rendbe a templomot és környékét, ha a hegyekben vagy a tanyákon egész generációk nőnek fel igehirdetés és pasztoráció nélkül, sőt egész generációk kallódnak el. Kis gyülekezetnek a lelkipásztorára nézve óriási kísértés, hogy elszokik a munkától, amiből az következik, hogy pehelynyi terhek alatt is úgy nyög, mintha mázsányi súlyt emelne és egész élete külsőleg, belsőleg terméketlenné válik. Azzal a tenger szabad idővel, amivel egy kis gyülekezet lelkésze rendelkezik, aki a vallástanítást is a tanítójára bízta s most olyan 3—400 lelkes gyülekezetben él, ahol hétfő reggeltől szombat estig mindenki a me-