Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1925. október 10.

14 fél gyanánt ült az asztalnál és gyakorolta azt a fölényt, amit szelleme természetszerűleg bírt és csupán annyi hátrányt szenvedett, amennyit magatartása esetleg okozott. Természetes dolog, hogy az orthodox egyház megjelenése különös mértékben magán mutatta a kísérletnek a bélyegét. Ideiglenes tagokul tekintették magukat és még ezután határoznak afelől, hogy továbbra is velünk jönnek-e vagy nem. Meg van a reményem arra, hogy vezetőik, akik a keleti egyház nyugatra néző ablakait egymás után tárják ki, nem fogják elzárni egyházukat az ilyen érintkezések felbecsülhetetlen szellemi hatásai elől. Annyival kevésbbé, mert a görögkeleti egyház az, amelyik éppen Oroszországban, máról holnapra, a legmodernebb problémák elé állíttatott s amelynek módszerében nyugatibbnak és ujabbnak kell lennie a legújabb és legnyugatibb egyházaknál. Az orthodox egyház csak a protestántizmus nagy tanúságainak megszívlelése után fogja tudni megtartani legnagyobb birodalmát: az orosz népet. Természetes dolog, hogy a gyűlés tulaj donképen a világprotestántizmus gyűlése volt, a világprotestántizmus irányai, elvei és módszerei mérkőztek benne. Szemmel láthatólag két fő sodra -volt a gondolatoknak. Egyiknek az volt az alaptétele, hogy ez e világ a maga erőivel és módszereivel tartsa meg magát úgy, ahogy tudja, ha egyáltalán tudja. Az egyháznak, a vallásnak az a feladata, hogy e romlott világból menekülő lelkeknek csöndet, békét, pihenést adjon s átvezessen abba az országba, amely nem e világból való. Ez az irány a keresztyénségnek quielivumait, elpihentető és vigasztaló erőit, a belső élet legfelsőbb fórumát, ítéleteinek jogerejét, elégtételének érvényét vitatta és hirdette, éppen azért méltán mondhatjuk szubjektív protestántizmusnak. Ezt az, irányzatot bizonyos aszkétizmus, pesszimizmus, miszticizmus jellemezte. A másik irány alapgondolata az volt, hogy a keresztyénségnek Isten országát ebben a világban kell megépíteni. Meg kell változtatni a gazdasági rendet, ki kell egyenlítenie az ellentéteket, szabályozni kell a jogalkotást és a társadalmi, sőt világpolitikai viszonyokat. Eliminálnia kell a világból az alkoholt, a háborút, a prostitúciót, a munkanélküliséget. Ez az irány arra hivatkozott, hogy mi Isten királyságának vagyunk a polgárai, tehát ezt a jelenvaló világot az ő uralma alá kell hajtanunk. Ezt az irányt nevezem objektív protestántizmusnak. Kell-e mondanom, hogy e két irányban a világ két nagy szel-