Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1925. október 10.

9 emlékezetét. — Hosszú szenvedések után megérkezett végső állomására a minden élők útján Apostol Pál, a kunszentmiklósi gimnázium igazgatója, egyházkerületünknek éveken át hűséges középiskolai előadója. Abból a generációból való volt, amelyet a Baksay Sándor nagy lelke állított az egyházkerület szolgálatába. Jelleme tűzben megpróbált arany volt és megtalálhattuk nála a meghivatásnak ama fehér kövét, amelyről a Jelenések könyve beszél. Apostol Pál hűséges szolgálata mellett bizonyság a kunszentmiklósi gimnázium, a dunamelléki egyházkerületnek vele szolgáló tanárnemzedéke és az az egyházkerület, amely az ő előadói szolgálataival élt. Legyen áldott emlékezete. Lelkipásztoraink között az idén nagy volt a halál aratása. Mcrvay Ferenc, Tóth Kálmán, Szabó Gyula, Biró Mihály, Dömötör Endre, idősebb Gerenday Endre, Varga Zsigmond, Fehér Gyula és Megyercsy Béla tették le örökre a földi szolgálat palástját, hogy felöltözzenek abba a fehér ruhába, amelyet a Bárány vére mosott meg és átmenjenek nehéz szolgálatuk árnyékai közül a mennyei napnak dicsőségébe. A testvér evangélikus egyház két nagy halottat siratott s e gyász minket is illet, nemcsak a testvéri viszonynál fogva, hanem az elhunytak nagy jelentőségénél fogva is. Az egyik Gyurátz Ferenc, a dunántúli evangélikus egyházkerület nyugalmazott püspöke, a másik eperjesi Scholtz Gusztáv, nyugalmazott bányakerületi püspök. Mind a két nagy halott elhunyta felett elnöktársam őexcellenciájával együtt kifejeztem az illetékes püspökök előtt egyházkerületünk részvétét. Indítványozom, hogy emlékezetüket iktassuk jegyzőkönyvünkbe. Két régi, kedves arc hiányzik közülünk. Mindkettőt betegség tartja vissza. Az egyik Nagy Ferenc esperes, a másik Sógor Endre egyházkerületi számvevő. Reméljük és kérjük Isíent, hogy nemsokára teljes jó egészségben állhassanak munkába. E jelentés már sajtó alatt volt, midőn egyházkerületünket két uj gyász érte. Az egyik kerületünk nesztorának, bátori Sigray Pál egyházkerületi tanácsbírónak érett gabonaként való betakaríltatása. Tíz éve állott egyházkerületünk szolgálatában és mindig maga volt a pontosság, lelkiismeretesség, puritán hűség. Tudta, hogy az anyagi javakat Isten nem ingyen adja, hanem életünk jókora darabját kívánja meg érte verítékezésben, munkás törődésben. Ezért nagyon megbecsülte az egyház filléreit és ugyanezt követelte másoktól is. Régi módi úr volt, a mult század