Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.
1924. november 15.
172 vezésének az idejében viselt. 2. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a nyírni és kereki elökönyörgő tanítói állások államsegélyét beszüntette. A törvényes felhatalmazás alapján ugyan joga volt úgy ezeknek, mint a nagyszékelyi negyedik tanítói állás államsegélyének a beszüntetéséhez, de bíztunk a vallás- és közoktatásügyi miniszter amaz ígéretében, hogy a törvény végrehajtásánál az elökönyörgő tanítói állásokra, amelyek különben is méltányosabb elbírálást igényelnek, különös tekintettel lesz. Ebből a méltányosságból az előbb említett két állás államsegélye körül semmit sem tapasztaltunk. Már pedig azokért a nagy áldozatokért, amikkel a magyar református egyház az iskoláztatás terén a magyar államnak segítségére van, méltán elvárhatná, hogy azon a néhány tanítói állomáson, ahol a tanítói állás fennmaradása nem annyira iskolai, mint inkább vallásos szempontból igen kívánatos, az állam az állás fenntartását lehetővé tegye s ne kelljen odadobni gyermekeinket, mint az említett két helyen, a katholikus iskolák karjaiba. 3. Egyházmegyénk több tanítói állásán a tanítói fizetéskiegészítő államsegélyek kezdete óta az egyházi hatóságok a díjleveleket módosították vagy a díjlevelek kiszolgáltatásának a módját az egyházi bíróságok úgy szabályozták, hogy a díj levél értéke bizonyos csorbulást szenvedett. Az egyházi hatóságok és bíróságok nagy gonddal őrködnek a díj levél épsége felett s ha egyes esetekben ettől a szemponttól el kellett tekinteni, azt csak kényszerű okok, vagyoni helyzetben vagy lélekszámban mutatkozó tekintélyes csökkenések miatt tették. Méltánytalanság, hogy ezeket a komoly szempontokat az állam teljesen figyelmen kívül hagyta az új államsegélyek megállapításánál. 4. De nemcsak figyelembe nem vette az állam ezeket a szabályszerű és törvényes hatósági intézkedéseket, de még köteles tiszteletben sem tartja. A látrányi egyház 1903-ban a tanítói díj levelet egyházhatósági megerősítéssel készpénzre változtatta. Az így megváltoztatott, de törvényesen érvényben levő díj levél a tanító tisztes megélhetését nem biztosítván, a gyülekezet minden kívülről jövő beavatkozás nélkül a tanítói fizetés kérdését türhetőleg önként rendezte, a terményszolgál tatások nagy részét visszaállítván. Mégis a közigazgatási bizottság, dacára a jelenleg érvényben álló díj levélnek s dacára a gyülekezet megmutatott jóakaratának, azt a felfogást hangsúlyozta 4901—1923. sz. iratában, hogy az 1893. évben érvényben volt díj levél tekintendő érvényesnek, noha azt egyházhatósági úton hatálytalanították.