Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1924. november 15.

12 bad nekünk Isten után mennünk és az ő örök végzéseire emberi pecsétet ütnünk. Köszöntsük őt a régi szeretettel. Múltkori egyházkerületi közgyűlésünk óta három új tanács­bírót küldött az egyházközségek bizalma kerületi közgyűlésünkre. Lévay Lajos, a kissé megfáradott vértesaljai esperes érkezett meg a tanácsbírói székbe, jeléül annak, hogy ha ő a fárasztó munka alól fölmentést is kér, mi viszont kérjük tőle, hogy bölcsességé­nek fényét, szeretetének Jánosi melegségét ne vonja meg attól az egyházkerülettől, amelyet egy életen keresztül olyan hűsége­sen szolgált. Pálóczi-Horváth István nemes és kemény magyar alakja azért került hozzánk, mert benne ősi tradíciók példaadó erővel érvényesültek ma is: egymaga saját költségén templomot épít megpróbált anyaszentegyháza számára. Last, but not least említem Némethy Károly budapesti főgondnck úr ö Excellenciá­ját, akit nemcsak azért, mert a legnagyobb magyar református gyülekezetnek, a székesfővárosinak a főgondnoka, hanem egyéni kiváló képességeinél fogva is siettünk Dunamelléki Egyházkerü­letünk számára munkával és bizalommal lefoglalni. Rendkívüli munkabírása, nagy szervező- és rábeszélőképessége, egész egyé­niségének minden vonása, a bölcsőtől kezdve, mely papi ház fö­dele alatt ringott, a legmagasabb polcokon végzett s az egész nemzetre döntő fontosságú szolgálatáig, mind e választáshoz fű­ződő örömünket és reménységünket táplálják, ő egészen a mienk kíván maradni s hiszem azt, hogy közöttünk munkában is, meg­becsültetésben és sikerekben is kárpótlást nyer Tiszántúli kerü­letben elhagyott díszes gondnoki méltóságáért. Egyházkerületünk tisztviselőkara két kiváló ifjú munkással gazdagodott. Dr. Thury Zoltán közigazgatási bíró, egyházkerületi világi, dr. Hetessy Kálmán kecskeméti lelkész, lelkészi aljegy­zővé választatott. Reménységgel köszöntjük őket és megáldjuk szolgálataikat. Akiknek Isten sokat adott, azoktól az ő népe so­kat vár. Itt búcsúzom el egyházkerületünk derék lelkészi aljegyző­jétől és a belmissziói bizottság előadójától, Forgács Gyula lel­kész úrtól, akit a sárospataki gyülekezet hívott el lelkipászto­rául. Istenáldotta pásztori egyéniség volt, aki az építés tudomá­nyának nemcsak elméletben volt kiváló képviselője, hanem gya­korlatban is elsőrangú mívelője. Hű és szerény egyénisége csupa szolgálat és csupa hit. Ellentéteket kiegyenlíteni, nehéz kérdése­ket az evangéliumi munka felsőségével megoldani, lelkesedni és

Next

/
Oldalképek
Tartalom