Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1923.

1923. november 17.

9 fogyó együttlétet óhajtotta volna meghosszabbítani. Volt is külsején az utóbbi időben valami, ami arról beszélt, hogy fejfáját valahol már faragni kezdték; de azért nem tudta ezt ő sem és mi sem. Nagy kék szeme, amit annyiszor borított el a könny és anynyiszor gyújtott ki a lelkesedés, világolt tovább a régi hűséggel és bölcsességgel. Szikár alakja könnyen sürgött es forgott, halk csendes szava jóságos energiával beszélt, követelt és tanácsolt. Állotta a küzdelmet lobbanó temperamentumához mérten nagy fegyelemmel; bízott érzékeny lelkének keserű tapasztalatai ellenére is nagy hiedelmével, csak szellemének néha egy-egy váratlan szárnycsapása mutatta, hogy vándormadár lelke indul a hosszú költözésre. Munka közben esett össze, kezébe belefagyott a pásztorbot, amellyel majdnem egy emberöltön át mint esperes, egy egész hosszú életen át, mint hűséges pásztor terelgette nyáját. Legnehezebb időkben állott meg őrhelyén. Sokszor reáborult a börtön vagy a halál árnyéka, de ő az maradt idegen uralom alatt is, aki volt. Az a jó pásztor, akinek képében járt, akinek irgalma kifogyhatatlan, tanácsai csodálatosak, kegyelme örök, vegye kebelébe megváltott lelkét és vigye be az örök dicsőség csillagos legelőjére. — Nevezet szerint említem Sárközy Sándor kiskunlacházi lelkészt és Fülöp Sándor halasi főgimnáziumi tanárt, akiket az Űr őrhelyükről váratlanul hazahívott. Emlékezetük legyen áldott, haló poraik a boldog feltámadás reménysége alatt és dicsőséges napjáig csendesen pihenjenek, lelkük találjon kegyelmet az Örök Bíró előtt, a hű és igaz bizonyságnak, az Alfának és az Omegának szószóló közbenjárására. Egyéb személyi adatok. A munkának és harcnak mezejéről, ahol mi tusakodunk, visszavonult a jól megérdemelt nyugalom fügefa lugasába, egyházkerületünknek három kiváló munkása. Az egyik Apostol Pál kunszentmiklósi főgimnáziumi igazgató, aki nemcsak az ő kicsiny iskolájának volt hűséges és bölcs igazgatója, hanem tudott szolgálatokat tenni egyházkerületünk egész tanügyének. Az állam, amely súlyt helyez a külső klasszifikálásra, őt az V. fizetési osztályba sorozta s úgy vitte át a nyugalom kenyerére. Mi, akiknek ilyen osztályozásra sem módunk, sem kedvünk nincs, szeretetünkbe zárjuk, tisztelettel köszöntjük és megáldjuk a hü szolgát élete alkonyán. Ennek az aikonyatnak verőfénye aranyozza meg