Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1923.

1923. november 17.

28 erőivé váltak és lelkével összeforroitak, egyszerűen a íejük tetejére kell állítani. Eljön az az idő, amikor a Rákóczúk lesznek a hazaárulók, s a Kolonicsok és I. Lipótok a nagy nemzeti hősök. Eljön az az idő, mikor destruktív lesz Petőfi. Arany és Kemény Zsigmond, de hogy ki foglalja el helyüket a jövendő magyar ifjú lelki világában, azt nem tudom. Pedig, amit a magyar protestantizmus tett a magyar kultúráért, ennek a nemzetnek élete történetéből sem kikaparni, sem meghamisítani nem leheí. Átitatta az a nemzeti kultúra egész épületét, mint a freskó a nedves falat, s minél lejebb bontják a vakolatot, annál élénkebbek és üdébbek a szinei. Az ilyen programmszerü történelemmósítástúl már csak egy lépés, hogy a díszes, méltóságos demonstrációkon felelőtlen és lelkiismeretlen emberek gűnyneveket találjanak ki és sértegetéshez folyamodnak. A magyar protestantizmus és vele a magyar kálvinizmus komolyan és méltóságosan áll meg e fenyegető időkben. Mindenekelőtt bűnbánatot tartva, saját magát vád:Íja és a megoldást önmagában keresi. Szomorű volna ebbe a küzde'embe olyan sereggel menni bele, ahol a közömbösség fogta el a lelkeket. Amíg történelmi nevek birtokosai, olyan férfiak, akiknek őseik gályára mentek, mihelyt leánynézőbe mennek, nyomorultul elárulják őseik hitét, mi ne másokra panaszkodjunk. De ez a mi belső ügyünk. Tény az, hogy anyaszentegyházunk aggódva látja egy nagy társadalmi ellenreformációnak jelenségeit, de ettől sem magát, hanem nemzetét félti. Ám igazsága tudatában nézvén azokra, akik előtte jártak és szenvedtek, a tanuknak ama nagy föllegére; nézvén, a mi hitünk kezdőjére és elvégezőjére, a mi Urunkra, a Jézus Krisztusra, akit Igéjében tökéletesen és tisztán imádunk, hallgat és vár. Bármily sérelem vagy bántalom után is kész a testvéri egyességre, mert komolyan veszi mestere parancsát: a hetvenhétszer ismételt bocsánatról, de érzi azt is, hogy Isten örök kiválasztása, fölsége% misszióval bízta ni3g. Ide állította ebbe az országba hitvallóul és hegyen épített városul. Eszköznek érzi magát a szuverén Úrnak, a királyok királyának a kezében. Istent árulná el, ha megszűnnék hitéhez hü, igazságai vallásában bátor lenni, ha engedné bármely támadástól megfélemlíteni magát. Komolyabb és szentebb, hogysem meg lehetne csúfolni. Vérzőbb, hogysem ki lehetne nevetni. Úgysincs sok vesztenivalója e világ szerint, tehát nem lehet megijeszteni. Éktelen, csekély