Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1923.

1923. november 17.

21 igénybe. E mellett az ügyész úr nehezebb kérdésekben, vagyonkezelő és pénztáros úr saját szakmájukban szintén jó tömött munkát végeznek. Mindezek mellett is azonban állandóan érezhető itt is ott is bizonyos hiányosság. Ezek közül pedig legfontosabb központi pénzügyi adminisztrációnk pontossá és átlátszóvá tétele. Az elnökségnek megvan a kerületi közgyűléstől a felhatalmazása, azonban tekintettel a vele járó nem csekély költségtöbbletre, egy darabig húzódozott tőle, most azonban kétségtelenül nyilvánvalóvá lett, hogy az ügy érdeke feltétlenül megkívánja egy központi könyvelőnek minél előbbi beállítását. Baár-Madas leányiskolánk ügye. Bizonyos keserűség fog el, amikor egyházkerületünk egyik jeles alkotásáról, a Baár-Madas leánynevelő-intézetről emlékezem meg. Ennek az intézetnek gyönyörű telke, a majdnem 3000 négyszögöl nagyságban ott fekszik pusztán Budapest legszebb helyén, a Ménes-úton, köröskörül csodálatosam fejlődő városrész közepette. Maga az intézet egy nyomorult bérházban türt és alaposan megfizettetett lakó s feje fölött még igy is állandóan a kilakoltatás veszedelme lebég. Intézetünk, amelynek hire az ország mostani határain túl terjed, s amelyik református köznevelésünkben valósággal páratlan missziót tölt be, olyan elhelyezésben kénytelen élni, amely a pedagógiai és egészségügyi követelményeknek naponként való arculcsapását jelenti. Mi sem volna könynyebb, mint a telkünkön építkezni, de Budapest székesfőváros e telek ellen elrendelte a kisajátítási eljárást s ennek alapján az építési engedélyt megtagadta, azért, mert egy nagyszabású városrendezési tervvel kapcsolatosan azt az egész környéket a zirciek építendő temploma, iskolái és intézményei számára foglalta le. Ha ez sem a Náthán próféta által említett szegény ember bárányának a története, akkor nem tudom mi nevezhető annak. Memorandummal, küldöttségezéssel végigjártuk a főváros polgármesterétől kezdve összes főhivatalnokait, sőt a városi politika vezéregyéniségeit is. Mindenütt legmesszebbmenő jóindulattal fogadták azt a javaslatunkat, hogy a lefoglalt telek helyébe egy éppen olyan telek adassék Baár-Madas intézetünknek és a Kálvin-téri két városi ház pedig egy több századra menő programm megvalósítása érdekében adassék a budapesti református egyházközségnek. Azonban nem tudom azt jelenteni, hogy a tényleges meg-