Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1923.
1923. november 17.
17 csekedése is. De mindent számba véve, fel kell jajdulnom éppen az első típusnak az ősi magyar kálvinista rétegnek feltétlenül mutatkozó mállási folyamata felett. Nagy városainkban és kicsiny falvainkban elszórtan és rendszeresen jelentkezik ezeknek a kálvinista gyülekezeteknek a lassú megrí tkulása és csendes szétfoszlása. Tulaj donképen az egyke és egy igen csekély kivándorlás, illetőleg átvándcrlás pusztítja ezeket a gyülekezeteket. Ha évtizedek eredményét nézzük, bizony, megdöbbentő gyorsasággal. Ha meggondoljuk azt, hogy rein egy, de több száz olyan községet lehetne megnevezni, ahol 100 évvel ezelőtt 80C református mellett 200 katholikus volt, s ma 400 reformátussal szemben 1600 a katholikusok száma; világosan latszik, hogy itt egy óriási csatavesztésről és a kálvinizmus lassú felgöngyölítéséről van szó. Ezekbe a gyülekezetekbe lép fel aztán nem minden öszszefüggés nélkül az előbbi kérdéssel a díj levél-harc, amely természetes ott, ahol a népes gyülekezetek által vállalt terheket a csekély számra olvadt unokák csoportja hordozni inkább nem akarja, mint nem tudja. Látom igen világosan, hogy pl. baranyai gyülekezeteink lassú desolatiónak mennek elébe és elérkezik az az idő, amikor Baranyában a hatvan egy néhány anya-egyházközség helyett 8—10 körlelkészség leend. Ami a másik réteget illeti, a sporadikusan terjeszkedő missziói gyülekezeteket, itt nagyon vigasztaló a kép. Szomjasak, áldozatkészek, minden jóra kaphatók ezek a kis gyülekezetek. Örömmel látok egy-két olyan gyülekezetet is, amelyek főkép ipari munkásság között terjeszkednek és hódítanak. Erre a pontjára, terepére a magyar kálvinizmusnak különösen nagy súlyt kell fordítanunk, mert itt dől el a mi hitünk átütő ereje. A történelem nagy ekevasa, amint végig megy rajtuk és felhányja a magyar ugarnak a fcketeföldjét, ezer alkalmat tár a magyar elé arra, hogy elveszett területek és rétegek helyett újakat hódítson meg. Végül, ami a nagyvárosi, budapesti gyülekezetet illeti, csak arra mutatok reá, hogy ennek a legnagyobb problémája a vallástanítás. A jövendőnek jó nagy része ezen fordul meg. A budapesti gyülekezet ezidő szerint nagyobb annál, hogy sem a szolgálatára álló pásztori erők fel tudnák dolgozni. Ezért minden erőt a vallástanításra kellene fordítani, hogy a felnövekvő új nemzedéket nyerjük meg. És itt jutunk el egyházi életünknek egy másik égő sebéhez. Budapest nem tudja vallástanítási feladatait megközelítőleg sem megoldani és 2
