Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1922.

1922. október 21.

7 és a bíróság tagjait az ülés idején való pontos megjelenésre felkéri. 7- Püspök úr püspöki jelentésének mintegy bevezetéseképen, következő szavakkal emlékezik meg IV. Kárcly veit királyunkról, annak tragikus életéről és haláláról. A megemlékezést a közgyű­lés tagjai mélységes csendben, állva hallgatták meg. „Egy éve csak, hogy nem láttuk egymást de már ta­lálkozásunk első percében is nemzeti tragédiánk új for­dulatáról kell megemlékeznünk. 1922. április havában Funchalban elköltözött az élők sorából 'ÍV. Károly ma­gyar király Ő felsége, ezer éves történelmünknek egyé­nileg talán a legszerencsétlenebb királya. Napja a dicső­ség vértengeréből támadt és olyan korán a nemzeti szé­gyen és nemzeti gyász könnytengerébe hanyatlott alá. — Csupa ígéret, kezdet veit egész lénye és ime egyetlen sö­tét véggé vált*. Rajta ütközött ki és sorsában öltött testet nemzetünk legfájóbb bukása. Tragédiájának nagysága méri és mutatja estünknek mélységét. Nem lehetett ok: pedig milyen öröme telt volna benne; áldozat lön, mind­nyájunknál nagyobb erőknek királyi prédája. Nemzeti szerencsétlenségünk síirű gyászából még feketébben vá­lik ki az Ő egyéni tragédiája. Akkorát nem esett, olyat nem csalódott, nagyobbat nem vesztett senki mint ő s nála többet csak szerettei, kik őt vesztették el. Meg­illetődéssel állunk meg este fölött s alázattal hajt­juk meg fejünket Isten keze alatt, kinek tetszett őt ben­nünk és benne minket sújtani; de bizonyságot teszünk, hogy annak a kéznek nagyobb a jósága, mint a súlya még akkor is, mikor súlyát már elviselhetetlennek érezzük. Erre a kézre bízzuk magunkat és jövendőnket, földi és mennyei koronánkat s oltalma alá ajánljuk a felséges gyászolók vérző szívét is. — Javaslom mondassék ki, hogy Egyházkerületi közgyűlésünk kegyelettel gyászolja IV. Kárcly ő felségében Szent István koronájának néhai fölkent viselőjét, a szenvedések és csalódások királyi emberét és míg megvallja a feltámadott Jé­zusba vetett hitét: az élő Istent nemzete pásztorául s a vérző szívek irgalmas orvosául dicséri. Ezzel a hittel vigasztalja magát, nemzetét és a gyászoló fel­séges családot. A közgyűlés a javaslatot határozattá emeli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom