Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1922.

1922. október 21.

24 foglalkoznak két nagy árvaház létesítésével, végül: megindították a mozgalmat egy protestáns diakonisszaképzőintézet érdekében. Legnehezebb kérdésük a vallástanítás: minden iskola állami s a lelkészeknek az iskolákba belépni sem szabad. A vallástanítást csak állami tanítók végzik s ezért „megtörténik nem egy helyen, hogy református gyermekeinket római katholikus vallású tanító részesíti hitoktatásban és a tanítást görög keleti vallású tanfelügyelő őrzi ellen". Lelkészképzésük nincs s tőlünk nem vihetnek lelkészt. Jelentőségénél fogva ki kell emelnem május 8-tól jűnius 6-ig terjedő skóciai utamat. A skót egyesült szabad egyház continentalis bizottságának meghívása folytán mentem el a május 20-án és követő napjain tartott egyházi nagygyűlésükre. Ugyanakkor részt vettem a londoni északi egyházmegye közgyűlésén és a skót államegyház General Assembly-jén, valamint a Presbyteri Világszövetség keleti ágának közgyűlésén. Mindenütt alkalom adatott, hogy magyar református egyházunk helyzetéről szóljak és meleg, rokonszenves nyilatkozataikat egyházunk képviseletében fogadjam. Skóciai utam szerzője James Macdonald Webster úr volt, a mi hű és igaz barátunk, akinek a magyar ügy és a magyar igazság érdekében tett fárdozásait sohasem tudjuk megköszönni. Neki tulajdonítom, hogy az én igénytelen személyemben a Dunamelléki kerületnek kijáró tiszteletadást és figyelmet mutattak s irántunk érzett sympathiájukban megerősödtek. Örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy őt, akit most skóciai barátai 25 éves lelkipásztori jubileuma alkalmából meleg ünneplésben részesítenek, e nevezetes évfordulón második hazája és első gyülekezete nevében szívből üdvözöljem. Mi ismerjük őt.. Láttuk, amint közöttünk munkálkodott példaadóan, mint a skót misszió lelkésze s köszönjük neki a Vörösmarty-utcai szép polgári leányiskola megépítését; tudjuk, mit tett érettünk, mikor odakünn, hatalmas testvéreink között rajta kívül senki sem volt, aki szavát felemelje érettünk s ő megtette azt sajat népszerűsége árán is; tapasztaltuk jóságát, mikor a nagy ínségben garmadával jött a szeretetadomány az ő buzgólkcdása nyomán s azóta is untalan érezzük, hogy hű és igaz barátunk, hibáink keresztyén feddője, igazunk bátor szószólója. Szálljon íelé áldáskívánásunk! Köszöntsük nemes és tudós utódját, W. Beverídge urat, kit 1922. március 26-án Macgregcr glasgowi professzor iktatott be