Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1922.

1922. október 21.

142 radjon. Az előkészítés idejét újévtől áldozócsütörtökig kívánja kibővíteni, ezenfelül szükségesnek tartja a serdülő ifjúság intenzív lelki gondozását rendszeres vallásoktatási órák tartását, amíg az egyházkerület kiadásában megfelelő káté kerül forgalomba, a meglévő káté használata mellett sürgeti a Szentírás használatát. Magára a szertartásra nézve kívánatosnak tartja, hogy ha többen vannak a kcnfirmándusok, a vizsga külön tartassék, az ünnepélyen a kézfogás helyett a kéznek a fejre való tételét ajánlja. Mindezek figyelembe vételével a belmissziói bizottság elérkezettnek látja az időt arra, hogy az egyházkerületi közgyűlés a konfirmáció körüli eljárásra nézve útmutatással szolgáljon a lelkészeknek és gyülekezeteknek. Erre vonatkozólag a belmissziói bizottság az 1920. évi egyházkerületi közgyűlés 174. sz. határozata alapján, amely immár kétszer is leküldetett az egyházmegyéhez véleményezés végett, az életkorra vonatkozó ellentétes felfogások mérlegelésével az egyházmegyék véleményének tekintetbe vételével a következő javaslatot terjeszti a kerületi közgyűlés elé: Útmutatás a konfirmáció körüli eljárásra. Az egyházkerületi közgyűlés tudatában van annak, hogy a konfirmációi előkészítés, maga a konfirmálás és a konfirmáltak megtartása nem szabályozható véglegesen addig, amíg a gyermekek és a serdülő ifjúság pastorizációja gyülekezeti életünkben intézményesen meg nem valósul. Tudatában van továbbá annak, hogy a konfirmációval kapcsolatban kialakult felfogások és gyakorlatok erőszakkal és fegyelmi intézkedésekkel meg nem változtathatók, hanem a példaadás és a keresztyén gyülekezeti eszmény kialakulása lesznek azok a tényezők, amelyek a kívánt reformokat természetszerűen fogják mérlegelni. Ezért az egyházkerületi közgyűlés kerülni óhajt minden kényszerítést és óva int minden egyházi testületet attól, hogy természetellenesen erőltessen olyan változásokat, amelyek nem a kívánt eredményt, hanem félreértéseket idéznének elő. Tekintettel azonban arra, hogy számos lelkipásztor és gyülekezet okulva a konfirmáció megszokott gyakorlatának elégtelenségén, máris tett olyan intézkedéseket, amelyek a gyülekezeti élet e fontos mozzanatát rendeltetésének megfelelőbbé tegye, az