Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1922.

1922. október 21.

14 nyek ezrei harmatoznak be. Bethlen Gabcr főiskolája Nagyenyeden október első napjaiban ünnepelte alapításának háromszázadik évfordulóját. Eszünkbe kell vennünk, mit jelentett nekünk háromszáz éven át az az iskola, mely kegyes alapítójának szavai szerint azért fundáltatott, „hogy Isten nevének dicsőségét terjeszteni, országunkban a szabad tudományok gimnáziumait létesíteni s a növendékkorúakat oktatni lehessen". Mint egy óriási lelki szűrő, szívta fel a néplélek szűz talajából a legértékesebb elemeket s azokat szellemével átitatva, kiművelve bocsátotta vissza a nemzet szolgálatába. A Bethlen Gábor távolba tekintő szelleme arról is gondoskodott, hogy az ő neveltjei egyetemes, de személyi és örökös nemességet nyerve, leszármazóikkal együtt, beleidegeztessenek az élő nemzetbe, a nemességbe. Hány fényes neve van a magyar kultúrtörténetnek, amelyre az aranymárkát a Bethlen-kollegiumban nyomták rá. Mennyi vihart látott már ez az intézet; dúlta fel török-tatár, égette fel német és oláh; vagyonát elkobozta az erőszak, — de főnixként élemedett meg mindig hamvaiból. Tövisek közé plántált liliom volt, amelynek töve a vérázott magyar földbe nőtt bele, de virágos szárai tűi értek a magyar határokon. Páriz-Pápai kérő szavára angol áldozatkészség mentette meg, amire egy század múlva azzal felelt az intézet, hogy Körösi Csorna Sándort adta az angol világmissziónak. Most űjra ott áll ez az intézet vagyonától megfosztva, mint a magyarság elpusztítására hozott földbirtokreform áldozata s a negyedik századba a lét és nem lét küszöbén át lép. Gondoljunk reá szeretettel és áldással s ne feledjük el az abiturusoknak adott nemesi oklevél paroláját: Arte et Marté dimicandumí Egyházi törvényeink a püspök kötelességei között az egyházmegyék látogatását emeli ki. Az elmúlt évben két egyházmegyében tettem látogatást: a felső baranyaiban és a tolnaiban. Baranyába a felszabadulás örömének friss perceiben mentem, hogy a szerb megszállás, kommunismus és belső megerőtlenedés által megkísértett, sőt sokhelyt megrontott néplelket felemelni és szárnyra kelni segítsem. Sok helyütt még el sem hervadtak Magyarország kormányzójának űtjára szórt virágok, kevés helyen még volt alkalmam átélni a felszabadulás viharos örömének utórezgéseiben is hatalmas érzelemhullámait. Megilletődve jártam a magyar reformáció klasszikus földjén s hallgattam a kövek kiáltásait, a nagy emlékezések ihletéseit.' Utamon