Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1922.

1922. október 21.

107 Gyönk 116 éves múltjára, küzdelmeire, a né net szigetben teljesített magyar kulturmissziójára, az alapítóken kívül a külsősemogyi és tolnai ref. egyházmegyék áldozatkészségére, a simonternyai és tamási közigazgatási járások, nagy egyöntetűséggel hozott azon határozataira, hogy Tclnavármegye közgyűlése útján kérik a kormányt a terv megváltoztatására, a külsösomogyi és tolnai ref. egyházmegyéknek az egyházkerületre felterjesztett ugyanily határozataira hivatkozással kérelmezi a gimnázium további fenntartását. — Előterjeszti, hogy a 66 rendes tanulón kívül volt a mult tanévben 16 leánynövendéke, akik rendesen bejártak az előadásra. — Az elnéptelenedés oka, hogy a vármegye területén Dcmbováron maga a minisztérium állított fel pár év előtt kir. kath. főgimnáziumot a közeli gyönki, pécsi, kaposvári és bonyhádi főgimnáziumok között, a szomszédos Hőgyészen ugyancsak állami polgári iskolát, a vasútvonalon tetemes fenntartási költséggel Sárbergárdon községi gimnáziumot, hova az államvasút Gyönk közvetlen közeléből tanuló-vonatokon viszi nagy költséggel a tanulókat, ahonnan éjfeleken érkeznek haza, hogy hajnalban ismét útra keljenek. E három tanintézetnek sem iskolaépülete, sem felszerelése, sem szertára nincs vagy teljesen kezdetleges. Gyönkhöz a régi közönrég ma is ragaszkodik, a volt régi növendékek messze földről oda küldik gyermekeiket, a németek fokozottabban taníttatják fiaikat, úgy hogy ezek kedvéért helyi tantervet is kellett gyakorlatba venni a magyar nyelv eredményesebb tanítására. A folyó tanévben az I. osztályba 54 tanuló iratkozott be, ezek között 20 német, a IV. osztályba 118, akik közül 39 német anyanyelvű. Ez adatok mutatják azt a nemzeti feladatot, melyet ennek a gimnáziumnak be kell tölteni éppen Tolna vármegyében, hol a csak nemrég lezajlott nemzetiségi mozgalmak után statisztikailag igazoltatott a németesedés. A kunszentmiklósi főgimnázium fenntartó testülete felterjesztésében előadja, hogy az iskola 187 éves múltra tekint vissza, hatosztályú volt hosszú időn át, az 1883. évi XXX. t.-c. követelményei miatt lett négyosztályúvá, e minőségében mintegy 3 évtizeden át működött, mikor a taníttató szülők és helyi társadalom erős óhajtására Baksay Sándor püspök és Apostol Pál igazgató lelkes munkájával főgimnáziummá fejlődött 1913-ban, 1917-ben tartotta az első érettségi vizsgát, amely tanévben 222 növendéke volt s e létszám megmaradt az 1919—20. tanévig, amikor 226