Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1918. május 30.

61 nyok ismét megrosszabbodtak s a drágaság soha el nem képzelt méreteket öltött, amely körülmény indokolttá teszi az eltérést azoktól az egyezségektől, amelyek a békeévek normális viszonyai között köttettek s amelyek ma már kétségtelenül az egyház adózó tagjainak válnak nagy előnyére s az egyházi hivatalnokoknak nagy hátrányára. Az országos törvénykezés terén is látjuk, hogy a háborús évek felfordult viszonyai alatt a fennálló törvények is eddig szokatlan módon módosulnak, sőt a mai jogállapot szerint a kormánynak joga van olyan intézkedések megtételére, amelyek a fennálló törvényektől eltérnek. A rendkívüli háborús helyzetből folyó ez a szükségjog az egyházi téren is előtérbe lép. Ez a bíróság mégis szükségesnek látja. — mielőtt a peres ügyet a most jelzett jogelvek alapján bírói hatalommal döntené el. — hogy a felek között a rendelkező részben foglalt módon az egyezség megkísért ltessék. Szükségesnek látja ezt azért, mert habár a presbitérium nem honorálta is eddig kellő mértékben azt az álláspontot, melynek az alapperben hozott ítélet kifejezést adott, de mégis hajlandóságot mutatott a békés kitgyezés iránt azáltal, hogy a lelkész részére egyizben 400 korona háborús segélyt megszavazott és ez alkalommal beadott felebbezéséből is meg lehet állapítani a méltányossági érzés fennforgását. A lelkésznek a békés kiegyezésre való hajlandósága pedig nyilvánvaló abból, hogy e bírósághoz 1918. évi május hó 25. napján benyújtott beadványában már nem kívánja a természetbeli járandóságok egész értékének megtérítését, hanem hajlandó megegyezni abban az esetben. ha az egyház mai készpénzilletményén felül még 1214 korona összeggel kárpótolja. Ezekből az a meggyőződés meríthető, hogy a méltányossági szempontoknak kölcsönös figyelembevétele mellett a peres felek között az egyezség sikerülhet, amely úgy az egyház belbékéje. mint a lelkész nyugalma szempontjából is sokkal értékesebb eredmény lenne, mintha a peres kérdést ez a bíróság hatalmi szóval dönti el. 5. A dunamelléki egyházkerület bírósága, mint fölebbezési közigazgatási bíróság. 1918. május 30-iki ülésén a kecskeméti egyházmegye közigazgatási bíróságának Bernáth Lajos tanár személyi pótléka ügyében ökéeskén 1917. augusztus 15-én hozott ítéletét a kiskunhalasi ref. egvháztanáesnak. mint a kiskunhalasi ref. főgimnázium fönntartótestületének, fölebbezése folvtán tárgyalás alá vette és. a fölebbezés elvetésével, az egyházmegyei bíróság ítéletét egyhangúlag helybenhagyja. Indítóokok: Igaz ugyan, hogy a Bernáth Lajos tanárrá való meghívását tartalmazó 1899. évi 67. sz. egyháztanácsi határozat a meghívott tanár számára csupán ötödéves korpótlékai szempontjából biztosította másutt eltöltött, addigi szolgálati éveinek telje- beszámítá-