Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1917. szeptember 22.

100 össze Ágoston S. dolgozatát az ottani, évek hosszú során kifejlődött és bevált gyakorlattal. A tiszántúli kerületben 59 szervezett missziói állomás van 1500 polgári község területén. Az a tevékenység, amely e széles munkatéren folyik, olyan elvek szerint halad és fejlődik, amelyeket a tiszántúli kerület nem lenne hajlandó fölcserélni a dolgozat elveivel. ((Részünkről kivihetőnek nem tartanok, — mondja a vélemény, — hogy a missziónk biztos fejlődését elősegítő irányelveinket olyanokkal váltsuk föl, amelyek felől úgy vagyunk meggyőződve, hogy ezt a fejlődést teljes bizonyossággal kizárják és lehetetlenné teszik.» Kifogásolja a vélemény, hogy a dolgozat csak a diasporamisszióval foglalkozik, holott nemcsak diasporák, hanem vannak fiók-, leány- sőt még anyaegyházak is, amelyek missziói gondozásra szorulnak, nem helyesli a szórványok megadóztatását. A tiszántúli kerületben voltak már szórványgondnokok és helyi bizottságok is, de kiderült, hogy a lelkipásztor munkája ezekkel nem pótolható. A papnélküli temetést lehetetlennek ítéli, az utinaplók láttamozása is megméretett és hiábavalónak találtatott az ellenőrzésre. Az iratterjesztés fontosságát teljes mértékben elismeri. B) A pesti egyházmegye véle menj" e is részletesen foglalkozik a dolgozattal. Megállapítja, hogy a szórványok lelkigondozásának fogalma sokkal szélesebb kört ölel föl, mint a szórványok egyházjogi fogalma. Ez utóbbival ellentétben ugyanis szórványnak tekintendő : 1. a gyülekezet polgári területén fekvő tanyák, puszták, gyártelepek stb. Ezek a gyülekezet természetes szórványai s ezek gondozásának költségeit a gyülekezet köteles fedezni s csak indokolt esetekben kérhet segélyt a fölsőbb egyházi hatóságoktól. 2. Azok a szórványok, amelyeket a fölsőbb egyházi hatóság csatol valamely anyaegyházhoz. Hogy ezeknél a költségeket ki és milyen föltételek mellett viselje, törvényes intézkedéseknek kellene pontosan meghatározni. 3. Fiók- és leányegvházak, melyek lelkigondozása részben, vagy egészben az anyaegyház lelkészét terhelik. 4. A dias pora-misszió munkakörébe tartozik é hazában és az egész világon minden hely, ahol magyar refoimátus keresztyének élnek lelkipásztor nélkül. Idetartoznak a hazai határszéli eliasporák, fürdőhelyek, a világfürdők, külföldi nagyvárosok, Romániában, Amerikában stb. élő hitrokonok. Ezek gonelozása. az egyetemes egyház kötelessége. A dolgozat második részére, a diasporamisszió munkájára nézve a pesti egyházmegye véleménye szerint a következő móelosításókra lenne szükség: 1. Ne egy általános, hanem egy két alternatív tipus szerint legyen föltüntetve, hogy milyen munka s mikép teljesítendő a különböző méretű és természetű szórványokban? 2. A nyilvántartással és a jelentéssel járó munka lehetőleg egyszertísíttessék. 3. A presbiteri elvnek megfelelően legyen valami összeköttetés a eliaspora-misszió munkája és a gyülekezet presbitériuma között. 4. Célszerűség szempontjából a eliaspora-misszió és a belmisszió közös munkatereken együtt haladjon. A vélemény mindezeket alaposan megindokolja. C) A vértesaljai egyházmegye véleménye csak arra a két megjegyzésre szorítkozik, hogy legyen különbség a szórvánnyal bíró és