Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1917. szeptember 22.

jesített, fizesse ki. Ezt az egyházmegyei határozatot a dunapataji egyház megföllebbezte. Minthogy díjlevélen alapuló követelésiül van szó, a közgyűlés a solti egyházmegye fönti határozatát feloldja és az ügyet az egyházmegye bírósága elé utalja. 86. Olvastatott Tóth József kőrösladányi lelkész kérelme, melyben Szeghalmi Gyula és Tóth Józstf «Eiős várunk nekünk az Isten* című, a reformáció -400 éves évfordulójára készüli művének az iskolafönntartó egyházak, iskolák és tanítótestületeknek figyelmébe való ajánlását kéri. A mű az iskolákban tartandó emlékünnepély teljes prograinmját tartalmazza. A füzet ára jelezve nincs. A mű az iskolafönntartó egyházaknak, iskoláknak és tanítótestületeknek figyelmébe ajánltatik. 87. A felsőbaranyai egyházmegye 17/1917. sz. határozatával fölterjeszti megerősítésre Szigtthy Piroska, Jávori Lux Teréz, Miklósi Ilona és Bikfalvy Irén polg. leányiskolái tanítónők díjleveleit. A díjlevelek megerősíttetnek. 88. A felsőbaranyai egyházmegye 17/1917. sz. a. fölterjeszti megerősítésre a siklósi polg. leányiskola szervezeti szabályzatát. A szabályzat megerősíttetik. 89. Az 1916. évi tavaszi kerületi közgyűlés 51. sz. határozata értelmében bejelenti a népiskolai bizottság, hogy a polgári iskolai tanítónőképző ügye a háború miatt még a ke zdet kezdetén van. Az ügyet a bizottság nyilvántartja. Tudomásul vétetik. 90. Az egyházkerületi értekezlet f. évi szeptember hó 22-én tartott üléséből a következő határozati javaslatot terjeszti elő a hadigondozás tárgyában : «Az egyházkerületi értekezlet Varga Nagy István kerületi tanácsbírónak, a Pécs-baranyai patronázs-egylet elnökének és az Orsz. hadigondozó hivatal pécsi rokkant munkaközvetítője főnökének előadásából és az értekezlet tagjainak felszólalásából sajnosan győződött meg arról, hogy az országos hadigondozási szervezetnek olyan nagy hiányosságai vannak, melyek mellett csak kétszeres aggodalommal tekinthetünk a közelgő tél felé, hogy miként fogunk a nagy drágaságban segíthetni nélkülöző katona családjainkon,amelyeknek helyzete, különösen a városokban, már most is kétségbeejtő. Bűnös mulasztásnak tartanok tehát, ha a közelgő veszélyre a főtiszteletű egyházkerület figyelmét föl nem hívnók azzal a kérelemmel, hogy a bajok orvoslására emelje föl hathatós szavát és ennek támogatására kérje föl Onagyméltóságát, egyházkerü-