Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1917. május 9.

56 ségbe jutottak a világi hallgatók, noha a két ízben lefolyt sorozás sokat fegyverbe szólított közülök, de mindannyiszor újak jöttek a besorozottak helyére. A teljes díj fizetők túlsúlya és a kettőnként való elhelyezkedés megnövekedése kedvezően befolyásolta az internátusi pénztár helyzetét. 2. Ellátás tekintetében, miként országszerte, úgy internátusunkban is, megnehezült az idők járása. Mert nemcsak a szükségleti cikkek drágultak meg szertelenül, hanem bizonyos fönntartási cikkek némely időszakokban semmi áron sem voltak beszerezhetők. Internátusunk azonban, a háztartás vezetőjének példás előrelátása folytán, semmi tekintetben szükséget nem látott. Mi nem ismertünk zsírinséget, sem lisztinséget, sem széninséget, mint a legtöbb fővárosi internátus, sőt tejben, cukorban és rizsben sem láttunk szükséget. Igaz, hogy a koszt színvonalát a háború előtti állapothoz képest jelentékenyen leszállítottuk, hetenként kétszer hústalan ebédet , csaknem mindig hústalan vacsorát eszünk, tehát a lehető legszerényebben élünk ; de sohasem nélkülöztünk, soha sem éheztünk és konyhánk jó híre ezekben a nehéz időkben sem szenvedett csorbát. 3. Gazdasági tekintetben sem volt fönnakadásunk. A rendes fönntartási segélyből és a mérsékelten fölemelt ellátási díjakból nagy takarékossággal és okos beosztással deficit nélkül lezártuk az 1916. esztendőt. Még azt a 15%-os drágasági pótlékot sem vettük eddig igénybe, melynek utalványozására a mult évi őszi közgyűlés az elnökséget a végső szükség esetére fölhatalmazta. De a mostani tavaszi hónapok, amelyekben rendes viszonyok között is legnehezebb és legköltségesebb a háztartás, a folyton és nagy arányokban növekedő drágaság miatt, már is nagyon megviselték pénztárunkat és gondos elővigyázatra intenek. 4. Adományokról is tehetek jelentést, annak bizonyságául, hogy ezekben a nehéz időkben is talkoztak jóit evők, akik internátusunkról megemlékeztek. Köszönettel tartozunk dr. Darányi Ignác főgondnok úrnak, aki tíz métermázsa burgonyával és egv métermázsa babbal ajándékozta meg háztartásunkat. Mondjunk köszönetet annak a magát megneveztetni nem akaró ifjú lelkészi tanácsbíránknak, aki lüü koronával, hg. Odescalehi Gyuláné úrnőnek, aki szintén 100 koronával, továbbá dr. Boleman Andor járásbírónak, aki 12 K-val, Pavlovits Sándor zászlósnak, aki 10 koronával segítette internátusunk pénztárát. • 5. Az ellátási díjakat az új rend értelmében évről-évre a viszonyokhoz képest kell megállapítanunk. A folytonosan és nagy a-ányokban növekedő drágaság arra kényszerít, a többi internátusok példája fölbátorít, hogy világi internistáink ellátási díját a háború előtti alapdíjak (800 és 1000 K) 25%-ával ismét emeljük, tehát a négyes szobákban lakókét 1400 K-ban, a kettős szobák lakóiét 1750 K-ban állapítsuk meg az 1917/18. iskolai évre. A theologus internisták 600és 500 koronás díja, valamint a fönntartó testület 32.000 K-s járuléka egyelőre maradjon az eddigi összegben. Az egyházkerületi közgyűlés, a theologiai választmány