Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1917. május 9.

11[ Balázs úr — minden buzgalma dacára sem. De ami idő marad, azt használjuk fel arra, hogy adakozzunk. A reformáció 400-ados évfordulója alkalmával vannak intézmények tervbe véve, melyek felállítása az egész egyházra vár s ezek közül csak egy van, amelynek felállítása kizárólag a mi egyházkerületünk feladata. Vegyünk részt az adakozásokban, de ne felejtkezzünk meg a mi külön célunkról sem! Szépen gyűlnek az adományok; a harangokért járó összegek egy részét, ahol lehetséges, erre a célra fordítsuk. Ne felejtsük el az írás szavait, hogy «addig dolgozzunk, míg nappal vagyon, mert eljő az éjszaka és akkor nem dolgozhatunk többé!» A gazdag tartalmú és lelkesen előadott beszédet, — mely a jelen viszonyoknak találó jellemzésével és a jövőben reánk váró feladatoknak elibénk tárásával irányt jelölt és tettre serkentett. — nagy érdeklődéssel hallgatta végig a közgyűlés, a küzdelmes nmnkára buzdító vezérrel való együttérzésének nem egy ízben adván élénk helyeslésben és tetszésnyilvánításban kifejezést. 9. Püspök úr előterjeszti következő időközi jelentését : «ío'tiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Mindnyájan érezzük, hogy nagyjelentőségű történeti időket élünk. Nemzedékünket olyan események rázkódtatják me g, amelyek próbára teszik az embernek hitét, lelki es testi energiáit egyaránt. Jövendő századok nemzeti fejlődésének a csiráit hordják magukban a szerte dúló harcok. Hogy mi eredménye lesz ezeknek a harcoknak ; hogyan fog kialakulni azok után hazánknak és egyházunknak helyzete ; lesz-e még számunkra egy jobb kor? az isteni gondviselés kifürkészhetetlen akaratától fúgg mindez. Egyet azonban érzünk mindnyájan : hogy az emberiség meggyötört szíve békéért kiáltoz ; békéért, amely nem is emberi szó, nem is emberi fogalom, Krisztus bölcsőjénél angyalok zengették : «békesséy a földön és az emberekhez jóakarat.» Éreznünk kell, hogy a béke vágya kikél a szívekből nemcsak minálunk, hanem mindenütt, ahol a világháború vérzivatara dúl és hogy az a béke, amely jönni fog, igazi béke lesz. Annak kell lennie. A töméntelen vér. amely kiontatott, elég drága ár, hogy az ember megszerezze rajta a békét, azt a békét, amelynek nyomában jár az emberekhez való jóakarat is. Még hallani ugyan itt-ott nyugtalanító hangokat, még nem szűnt meg. sőt nyugaton még fokozódott az ágyúdörej, de nekem úgy tetszik, mintha ellenségeink táborából is immár szelídebb hangok szállanának felénk, amelyek többé nem a megátalkodott ember hangjai, hanem a szomorú, gyászoló, megtört szívű emberé. Mi békülékeny szívvel várjuk a szomorú ember szavát és bízunk benne, hogy mindnyájunk szomoriiságából megszületik végre az igazi béke. Addig is azonban, míg a béke áldott napja ránk virrad, legyünk erősek és rendületlenek nemcsak odakünn a véres harcok tüzében, hanem idehaza a vértelen küzdelmeknek, nélkülözésnek, szenvedésnek és fájdalomnak gyötrelmei között is. Ha elviseltük ezideig a meg-