Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1916. október 14. 16.

•2ö got, hogy egyházaink ügyei s kormányzata általában véve jó rendben vannak s a bajok nem maradnak a kellő és szükséges orvoslás nélkül. Valóban, csak ha minden szerv és közeg megteszi a maga kötelességét, lehet ép és egészséges az egész test. Hála a jó Istennek. a mi egyházkerületünk testében feltűnő kórjelenségek nem mutatkoznak. Igaz. hogy az élet és elevenség jelei nem mindig és nem mindenütt örvendetesek. Ennek a vérzivataros világháborúnak felkavart levegőjében, az esperesi jelentések tanúsága szerint, találkozunk elszomorító jelenségekkel is. Egyes helyeken az istentiszteletek látogatása s azzal együtt az erkölcsi élet tisztasága sok kívánnivalót hagy fenn. Azt vártuk, a mint a legtöbb helyen tapasztaljuk is, hogy az élet szerencséjében megtévelyedett lelkek is most, midőn minden bizonytalanná és kétségessé vált, Istenhez térnek s lelki töredelemmel ismétlik a templom egyik félreeső zúgában elvonult publikánussal: «Uram, légy irgalmas nekem, szegény bűnösnek*. De sajnos, vannak gyülekezeteink, a melyekben egyik esperesünk jelentése szerint azt tapasztaljuk, hogy ez az irtózatos megpróbáltatás sokak lelkéből nem tudja kiváltani a mélyebb, bensőbb vallásos érzületet s nemcsak vasárnap délután üres a templom, hanem vasárnap délelőtt is alig akad néhány Isten igéjét szomjúhozó lélek. Xem kutatom ennek a szomorú jelenségnek okát. hanem csak idézem egy másik esperesünk következő szavait: «nem olyan papok és tanítók kellenek nekünk, a kik hires vadászok, pénzszerzők..., híres toasztozók. pártvezérek és politikusok, hanem férfiúk, kik a keresztyénséget nemcsak megtanulták, hanem át is élték, a kik önmagukon érezték az Isten megmentő kegyelmét s a kiket a hála ellenállhatatlan erővel odaköt Istenhez. Bizonyságtevőkre van tehát szükségünk, a kik életükkel tudják megmutatni, mit jelent a .Jézus Krisztus lelke által érintve feltámadni, újjászületni.» Hiszem, jólesik vallásos lelkemnek hinni, s ebben az esperesi jelentések is megerősítenek engem, hogy a mi zsoltáros népünk egyházias szellemét, vallásos buzgóságát nagyobb mértékben még nem támadta meg a vallásos közöny