Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1916. május 3.

12 Í9Í6 május 3-án. — 40. H. i<2. tak az irgalmas szivek könyörületére. Az állam mindenesetre gondoskodni fog arról, hogy a háborúnak ezek a legnyomorultabbjai kenyérkereső foglalkozásra képesíttessenek. De én úgy érzem, hogy e mellett gondoskodnunk kell arról is, hogy lelki látóképességöket is el ne veszíisék, az Isten gondviselő szeretetébe vetett hitök meg ne rendüljön, hanem ők maguk is meríthessenek a vallás éltető forrásából a szentírás olvasása által. Ez az érzés indított engem arra, hogy előterjesztést tegyek a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz, majd a rokkantakat gyámolító hivatalhoz oly czélból, hogy vak katonáink részére a szentírás egyes könyveit, különösen evangéliumokat, azután hiterősítö vallásos iratokat általuk is olvasható formában kinyomathassunk. Örömmel jelentem, hogy illetékes helyen nem zárkóztak el kérésem elől. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 500 koronát utalványozott kezemhez, a Rokkantügyi Hivatal pedig utasította az orsz. vakok intézetének igazgatóságát, hogy az általunk kijelölendő bibliai könyveknek, evangéliumoknak kinyomtatásáról gondoskodjék. Reményem van tehát, hogy nemsokára elláthatjuk vak katonáinkat vigasztaló és hiterősítő olvasmányokkal. Hogy egyházkerületünk, az egyes egyházak és lelkipásztoraink milyen munkát fejtettek ki a háború iszonyatosságai által ütött sebek gyógyítása, a bánatos szivek vigasztalása körül, ez idő szerint még nem állanak rendelkezésemre mindazok az adatok, a melyek alapján kimerítő jelentést tehetnék. De annyit már most is jelenthetek, hogy e tekintetben nincs okunk szégyenkezni másokkal szemben. Egyházaink s azoknak kötelékébe tartozó jótékony egyesületeink, az anyagi eszközök korlátoltsága mellett is, önzetlen buzgóságból és tiszta hazaszeretetből elismerésre méltó tevékenységet fejtettek ki. Ez idő szerint csak annyit jelentek, hogy lelkészeink és vallástanáraink közül a hadügyi kormányzat rendeletéből huszonnyolczan teljesítenek tábori lelkészi szolgálatot részint kinn a harcztéren. részint a monarchia különböző helyen felállított kórházakban. Tábori lelkészi szolgálatra behivattak a következők: 1. Balogh Ferenc r. lelkész, k. u. k. Militárseelsorge Leitmeritz, 2. Bazsó Lajos r. lelkész, k. u. k. res. Batt. III/27., Feldpost 221; 3. Berényi István s. lelkész, Inf. Div. San.