Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1916. október 14. 16.

11 «De ne háborodjék meg a ti szivetek/» Mert bár «semmi nyugodalma sem volt a mi testünknek, hanem mindenekben nyomorgaltatásunk volt, kívül harcaink, belül félelmeink, de az Isten, ki megvigasztalja a nyomorultakat, minket is megvigasztal» — mondja Pál apostol. Európa szorongatott középpontja a háborúban sokat szenvedett, vérzett, de helyt állott. Égig nyuló oszlopát emelte az erőnek, elszántságnak és kitartásnak. A nyár elmúlt és itt van megint az ősz, immár a harmadik e véres háborúban. S mikor leperegni látjuk a sárguló faleveleket, lelkünk azokhoz szárnyal, a kik ezt a rettentő nyarat megvívták. Katonáink ma is ott állanak a határon s talán megérzik, hogy ködbe borult alakjaikat mint öleli körül szeretetünk és bizodalmunk. Hisszük, hogy több levélhullást nem fog megérni a háború. És hisszük, hogy az isteni bölcs gondviselésnek bizonyára még nagy céljai vannak a mi sokat szenvedett hazánkkal s keresztül fog vezetni minket a veszedelmek és megpróbáltatások tüzén a békességnek és megnyugvásnak csendes otthonába. «Az én lelkem szép csendesen nyugszik csak az L r Istenben » Áldjuk az Ür nevét és dicsérjük Ót. hogy mindezideig segítségünkre volt nekünk! De egyszersmind kérjük is a kegyelemnek Istenét, hogy ihlessen meg minket, hogy ki-ki legyen tudatában annak, hogy mi egy testbe hivattattunk Isten szent országának terjesztésére. Vajha egyházunk iránti szeretetből az összetartozás érzése hatna át mindnyájunkat, hogy a reánk mindig, de különösen most várakozó nagy feladatok teljesítésében ne lankadjunk s ne a magunk kényelmét, hanem anyaszentegyházunk magasztos érdekeit tartanok szem előtt. Ha valamikor, úgy most kiváltképpen szükséges, hogy minden munkás ott álljon az Úr szőlőjében és végezze kötelességét híven, lelkiismeretesen; tartsa és mentse meg az apák örökségét. Legyünk tisztában azzal, hogy ez a véres világháború nem fogja érintetlenül hagyni egyházunk jelenét és jövőjét. Valószínű, hogy egyházi tekintetben is nagy átalakulások küszöbén állunk, melyek a felekezetközi