Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. május 5.

8 Í915 május 5-én. — 5. Nagyasszonyt egyházkerületünkhöz egy hosszú, áldásos életen keresztül számtalan kötelék csatolta. A Gondviselés megengedte neki, hogy egy letűnt kor antik erényeit és klasszikus erkölcsét képviselje és hirdesse közöttünk. 0 valóra váltotta a Szentírás szavait: «Ama nemes harczot megharczolta, futását elvégezte, hitét megtartotta; eltétetett részére az igazság koronája.» Kegyelettel emlékezzünk meg Szabó Péter alsóbaranya-bácsi egyházmegyei esperesről, ki hazánk déli határán közel egy negyedszázadon át őrt álló és miszszionárius munkát végzett. Az ő emléke egyaránt tarthat számot az egyház és a haza elismerésére. Legtöbbet szenvedett egyházmegyéink közül a délvidéki harczok folyamán az ő egyházmegyéje; kétszeresen fájdalmas, hogy a mikor az építők és alkotók munkájára legnagyobb szükség van, akkor kell nélkülöznünk apostoli munkáját. Engedje a Gondviselés, hogy a ki az örökségébe ül. nem kisebb lelkesedéssel és erélylyel folytassa munkáját tovább. Jelentésem fogyatékos volna, ha meg nem emlékezném azokról, a kiket kerületünk magáénak tartott s a kik a haza védelmében hősi halállal estek el. Fel fogjuk szólítani összes egyházközségeinket, hogy mindazok neveit, kik a becsület mezején hullottak el, alkalmas módon megörökítsék, hogy emlékükből, mint kiapadhatatlan forrásból, késő nemzedékek is hazaszeretetet merítsenek. A kesergő anyákhoz pedig a költő szavaival fordulunk: «Áldozat nélkül — nincsen áldás, feszü'et nélkül — nincs megváltás: Anyák, ne sírjatok.» Ezúttal pedig hazafiúi kegyeletünk jeléül jegyzőkönyvileg megörökítjük Czira Dénes, Sóos Andor, Szabó Károly hősi neveit. A világtörténet a magyar nemzetet mérlegre tette és nemzetünk a serpenyőben súlyosnak találtatott. Ennek érdeme és dicsősége mindenek előtt és mindenek felett katonáink hősi vitézségét illeti; azon katonák vitézségét, a kiknek zömét a magyar földmívelőosztály