Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

Emléklapok. 55 fejlődött szent elveivel szemben: ez az az alap, melyen a közösség fennállhat. Volt idő, mikor igen közel állott az az eshetőség, hogy a magyarországi két evangéliumi egyház között a kapcsolat egészen szorossá váljék. Az akkori hatalmi tényezők nem akarták a két protestáns egyház szorosabb egyesülését. Az azóta beállott fejlemények, a melyekhez mind a két egyház ragaszkodik, nem lehetnek akadályai annak, hogy a két evangéliumi egyház kölcsönös támogatásának szükségessége át ne menjen a köztudatba. Mi azért jöttünk, hogy a két prot. egyház között a testvéri viszonyt fenntartani, ápolni akarjuk s azt hiszszük, hogy Méltóságod eme törekvésünket méltányolni fogja. A mindenható Isten tegye áldásossá működéséti Püspök ÚP válasza. Méltóságos Uram! Mélyen tisztelt Küldöttség! A meghatottság érzése vesz erőt rajtam e pillanatban, a midőn Méltóságod ajakáról ugyanazon érzelmeket, ugyanazon meggyőződést hallom kinyilatkoztatni, melyeket én is vallok és hirdetek; az én meggyőződésem is az, hogy a két protestáns egyház között a közös mult lélekemelő és fájdalmas emlékei a testvériség kötelékének eltörölhetetlen bizonyságlevelét képezik. Egyházaink a lezajlott múltban együtt tűrtek és áldoztak a lelki szabadságért. Őseinket a megpróbáltatások idején mindig egy sorban találta a vallási és nemzeti jogok ellen támadó ostrom. Közös volt a küzdelem és szenvedés, közösnek kell tehát lenni az evangélium isteni elveiből folyó érdekeinknek is. Én annak a tradicziónak légkörében nevelkedtem, melyben a két evangéliumi egyház közös érdekét és a testvéri összetartozás szükségességét hirdették és ápolták. A mennyi fogyatékos erőt a jó Isten nekem ajándékozott, igérem, hogy azt igazi önfeláldozással igyekezem testvéri szent egységünk erősítésére fordítani. Hálásan köszönöm a testvér evangélikus egyházkerületeknek Méltóságod által kifejezett jókivánatát és Istennek áldó kegyelmét kérem egyházainkra.