Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

Emléklapok. 53 kezdtek, te erőd teljes mértékével részt vettél annak az egyházkerület javára törekvő munkájában; majd mikor hanyatló korában ragyogó tollai kihullottak, te voltál, ki az egyházkerület kormányrúdját ő mellette erős kézzel tartottad s a két nagy és erős által megmutatott irányban tovább vezérelted. Áldás voltál akkor és hogy áldás lehess továbbra is ; szálljon rád az elsőnek bölcsesége és áldjon meg az Isten azokkal a sasszárnyakkal, melyekkel a második repült. Szálljon rád annak a nemes léleknek áldása is, a ki csak az imént hagyta el azt a széket, melybe most téged ültetett a közszeretet. Hogy utána áldás lehess abban a székben, áldjon meg az Isten azzal a szeretettel, a léleknek azzal az embereket elbűvölő erejével, azzal a szív igaz érzéséből fakadó, mindeneket megnyerő modorral, melylyel őt megáldotta. Légy áldás az egész egyetemes egyházra nézve, melynek élete, előhaladása, isteni hivatásának helyes betöltése mi tőlünk, apró kerékfogaktól függ. Mi apró kerekek hajtjuk azt a nagy gépezetet, melynek minden munkája az Isten dicsőségét szolgálja. Azon fordul meg az élet értéke, hogy hívek voltunk-e ! ? Te hű voltál eddig a rád bízottakon. Többre bízattál. Hűségedet íme megjutalmazta ennek a dunamelléki egyházkerületnek szeretete. Áldott, édes, boldogító jutalom ez! Kevéssel ezelőtt az atyák reád vetették áldó kezeiket. Azokkal a kezekkel, azokkal a téged áldó lelkekkel együtt szálljon reád az Ur kegyelme, az Ur áldása! Légy áldás! Légy áldott! Püspök úr válasza. Főtiszteletű és Méltóságos Püspök Ur! Egyetemes konventünk és testvér egyházkerületeink nevében hozzám intézett kegyes üdvözlő szavait és jókivánatait az Isten kegyelmes gondviselése iránti mély hálával és alázattal eltelve, hálás szívvel veszem és hódolatteljes tisztelettel köszönöm azokat. Méltóztassanak kegyesen megengedni,