Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

Emléklapok. 51 fiúság elévülhetetlen javai után; a hol az ember az élet viharai, a testi és lelki fájdalmak között, az életnek minden ellentmondása daczára ragaszkodik azon gondolathoz, hogy a mit az Isten tesz, az jól van téve, ott mindenütt a Krisztus evangéliumának isteni ereje működik. Minden szépet, nagyot és jót, a mit nemünk évkönyvei feljegyeztek; az emberszeretetnek, a könyörületességnek, a hosszú tűrésnek és igaz bünbánásnak oly sok dicső példáját, az evangélium igazságaiban nyilvánuló isteni erőnek kell tulajdonítanunk, a mely minket megtérésre és üdvösségre vezet. Azért, ha az élet szenvedései miránk is bekövetkeznek; ha az emberi gyarlóságok, az emberi szenvedélyek durva kihágásai keserítenek; ha érezni fogjuk a csalódás fájdalmát és erkölcsi erőnk a földi élet viszontagságai között lankadni kezd ; oh ilyenkor hívő lélekkel forduljunk az evangéliumhoz és az elvezet minket abba a mennyei légkörbe, a hol az életnek minden rejtélyei és ellenmondásai megoldást nyernek, a hol minden vihar elcsendesül és az életnek minden homályát felderíti ama szent és vigasztaló világosság, a mely Istennek ereje minden hívőnek üdvösségére. Erről teszek én is bizonyságot most, midőn főpásztori hivataloskodásomat megkezdem és kérlek titeket, hogy ti is erről soha meg ne feledkezzetek. Bárha testben idelenn bujdosunk is, lelkünket mindig az égre irányozzuk. Emelkedjünk fel az áhitat szárnyain a milyen magasra csak bírunk, de viszont bocsátkozzunk le embertársainkhoz oly mélyen, a mennyire csak lehet. Legyünk kíméletesek és gyöngédek a nyomorúság idején másokkal, de erősek és kérlelhetetlenek magunkkal szemben. Cselekedjük meg azt, a mit Krisztus parancsolt és viseljük béketűréssel amit ránk mért. hogy megtérvén üdvözüljünk. Amen. Utóima. Mi Atyánk. Áldás. Üdvözlő küldöttségek. Dr. Kenessey Béla az egyetemes konvent és a testvér reformátusok nevében a következő beszéddel üdvözli az imént felszentelt püspököt: 28*