Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

Emléklapok. 43 apostoli fényben ragyogj előttünk. Szívünk imádsága szerint áldjon meg Téged a minden áldások Istene. Amen. 7. Tóth Sándor esperes: Ezt mondja az Úr: Te, kit én e föld végső határáról elhívtalak, s ezt mondám néked: Én szolgám vagy te, mert elválasztottalak!... ne félj, mert én veled vagyok... ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened, ki megerősítelek, megsegítelek, igazságom jobbkarjával támogatlak Téged, hogy a hol fügefák vágatnak ki, te czédrusokat ültess, a hol téglák omlanak le, te ott faragott kövekből építs. Amen. Petri Elek püspök egyházi beszéde. Az evangelium hirdetése. Rom. 1., 15., 16. v. Nem tagadom, Keresztyén Híveim, hogy valahányszor megállottam e szent helyen, hogy az én szeretett gyülekezetem előtt hirdessem az Isten igéjét, mindannyiszor a megilletődés érzése vett erőt rajtam; és mindannyiszor mintha megcsendülni hallottam volna fülemben a mennyei szózatot: »old le a te saruidat, mert a hely a melyen állasz, szent*. Igen szent ez a hely, mert az Isten imádásának helye; de szent az a szolgálat is, a melylyel megbízattam akkor, a mikor a budapesti ref. egyházközség engem lelkipásztorává választott. És én mindig éreztem ennek a szolgálatnak jelentőségét, nemcsak magasztosságánál, hanem azon kötelességeknél fogva is, a melyek reám várakoztak. Mert hirdetni az Isten igéjét; tudakozni az írásokat, melyekben örök élet beszéde van; elvezetni a sóvárgó lelkeket az Idvezítőhöz, a ki út, igazság és élet s az ő példájával vigasztalni a szenvedőket, az ö szeretetével bátorítani a csüggedőket, az ő bizodalmával támogatni a hitben ingadozókat: oh mily megdöbbentő a mélység és magasság, a mely előttem állt, hogy építsem azt a templomot, melynek szegletköve a Krisztus, és a mely feladatommá teszi, hogy hirdessem az Isten országának evangéliumát, a hitnek, szeretetnek és lelki boldogságnak örvendetes izenetét. A feladat fenségét, de egyszersmind nehézségét is kettős mértékben érzem most, midőn a dunamelléki egyház-