Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

30 Dr. Baksaij Sándor dunamell. ref. püspök emlékezete. lottam. Ily hitet követni nemcsak kötelesség, de boldogság is! III. De emlékezzünk meg végre arról, hogy minémű vége volt az ő életének. És itt mindjárt megállapíthatjuk, hogy a szépen kezdett s jól folytatott életnek, ennek a kalosz Iliásznak a befejezése, a vége is csak szép és hozza" méltó lehetett és valóban az is volt. Mint a hatalmas folyamé, mely lassan hömpölygetvén habjait s futásában egy egész országrész földjét termékenyítvén meg. lassan, csaknem zajtalanul semmisül meg s ömlik bele a végtelen tengerbe. Vagy miként a fénylő nap nem egyszerre rohan le az ég ormáról, hanem — bevégezvén futását — csendesen és szeliden hanyatlik alá a láthatáron, utolsó sugaraival is melegséget és áldást árasztván alá a földre. Csendes volt Baksaynak élete, csendes halála is. A fényesen égő fáklya nem a pusztító vihar ereje által oltatott ki hirtelen, hanem önmagát emésztve és végre megemésztve, csendesen hunyta le tűzszemeit. Enókh Istennel járt szüntelen, azért az Isten magához ragadta őt; Mózes az Ur törvényét hirdette a nép előtt s ezért az Úr maga temette el őt a Nébó hegyén, az igéret földének áldott küszöbén. Igen, mert megőrzi az Úr az ő szentelt s a gonosznak tőréből megszabadítja őket! Megszabadította ezt az ő alázatos szolgáját is a halálnak tőréből, megkímélte a hosszú, kínos gyötrelmektől s atyai karjaira ölelvén, lágy álomban küldé el hozzá az ő szabadító angyalát. Mert a kik az Istent szeretik, azoknak mindenek az élet is, a halál is, egyaránt javokra vannak. De azt olvassuk a kegyes patriarcháról, Jákobról, hogy közel érezvén halálát, magaköré gyűjté gyermekeit és így szólott hozzájok: íme én meghalok, de az Úr ti veletek lészen s megáldá őket. A mi agg patriarchánk is azzal végzé nemes és szép életét, hogy összegyűjté betegágya körül tágabb családját: Jer kunszentmiklósi egyházközség és főgymnasium, legkedvesebb gyermekem, mert én szültelek tégedet; jertek ti is Baranyának érőtlen népe, gyermekkorom bölcsője s ifjúságom vezéri, peterdi és oldi kis