Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

27 Dr. Baksaij Sándor dunamell. ref. püspök emlékezete. I. Emlékezzünk meg tehát a mi előttünk járó nagy papunkról, a ki szólotta nekünk az Istennek beszédét. Régen, 47 évvel ezelőtt, az ifjú lelkészek felszentelése alkalmából erről a szószékről tartott hatalmas beszédét a nagy apostolnak, Pálnak, emez igéire építette fel: Jaj nékem, ha az evangéliumot nem prédikálom! S a beszéd záró szavaiban így szólott: «de prédikálni az evangéliumot: ez nem annyit tesz, mint beszélni hivatalos órákban. Prédikálni az evangéliumot: ez sokkal több, ez annyit tesz, mint bizonyságot tenni életünkkel annak igazsága és szentsége felöl». És ebben a bölcs kijelentésben nem csupán általános elvet és irányt ad minden lelkipásztornak, hanem egyszersmind a saját életének a programmját is fejezte ki, a tőle megszokott tömörséggel és szép magyarsággal. S ehez a szép és felséges programmhoz hű is maradt mindvégig Baksaynk, mert az ő 83 évre terjedt hosszú élete nem volt egyéb, mint az evangéliumnak, az Isten beszédének, szóval és tettel való folytonos hirdetése, egy Isten szolgálatának szentelt közhasznú élet. Már kora ifjúságában, a mikor a legtöbb fiatal lélek csak élni-élni vágy, meghallotta és megértette a mennyei gazda parancsszavát: Eredj el fiam. munkálódjál az én szőlőmben; és elindul a szerény peterdi kálvinista rektori lakból s maga is még tanuló, az Űr parancsára tanít minden népeket, bejárja és végig prédikálja a reformátió bölcsőjének, Baranyának kisebb, nagyobb eklézsiáit; majd Kecskemét és Kiskunhalas nagy templomai hallják a bibliás és zsoltáros ifjú prédikátor mézédes igéit. Nem 11 órakor indult tehát a munkára, mint ama henyélő evangeliumi szolgák, hanem kora hajnalban, ifjúságának hajnalán, hogy egész napi munkával számoljon be az ő Urának. És a hív munka jutalma nem is maradt el, a mind fényesebben égő gyertya nem rejtetethetett véka alá! Halasi és csanádi rövid szolgálata után, a jó és hív szolgák ura, megnyitotta előtte azt a szélesebb munkamezőt, a nagyhírű egyházi szónokok Fördős, Szász Károly és Könyves